Személyes

Megérkeztem Törökországba

Hosszas, több napon keresztül tartó búcsúzkodást követően ültem fel a repülőre – kettős érzésekkel: várakozásokkal teli és a kíváncsiságtól túlfűtve, ugyanakkor a biztos pont elhagyásának félelme is bennem volt…mit is tartogat számunkra a jövő?

Az utóbbi 4 nap mérlege:

Dobozolás és albi felszámolása, reptér, Isztambul, hosszú buszozás, Fethiye (családi vizit), Áldozati Ünnep (Kurban Bayrami).

Fogok még részletesen mesélni, mindezek előtt néhány kép mintegy szemléltetésül:

Cuccolás – hát a testsúlyom éppen-éppen elég volt, hogy ezt a csekélyke bőröndöt lezárjuk:))

Igazán jól teljesítettem, 10 ilyen dobozba és 2 zsákba besűrítettem mindent (no persze ez c

sak az 1. kör, a többit majd később:)

Budapest Ferihegy
Budapest madártávlatból…
Ez már Isztambul

Ez pedig az isztambuli buszpályaudvar. Félelmetes, hogy milyen hangzavart képesek csinálni, az ünnepek miatt az egyébként is forgalmas hely még zsúfoltabb volt – a buszra várakozók kedélyesen szürcsölték a teájukat vagy éppen valami gyors kaját ettek. Közben pedig – számomra hangosan -csevegtek, komolyan, néha olybá tűnik, mintha vitáznának, pedig csak az ő stílusukban magyaráznak:) Egyébként hihetetlen türelmetlenek, egy pillanatot sem tudnak várni – néha olyan érzése van az embernek, hogy addig duálnak, hogy még a házak is félreállnak:D

Valahol Isztambul és Fethiye között félúton – magyar mértékkel irgalmatlan hosszú buszos utazáson

Emlékszem hogy a Kecskemét-Pécs 4,5 órás buszút mennyire megviselt bennünket – nahát az lófütty, ez több mint 12 óra volt. Náluk a távolság fogalma kissé más mint nálunk, de ezen nincs is mit csodálkozni, a nagyobb városok 200-250 km-re fekszenek egymástól és majd 72 millióan élnek 780 ezer km2-en.

Hajnalodott

Néhány kép Fethiyéről, látogatóban töltünk itt el pár napot:

Az Áldozati Ünnep tegnap kezdődött és 4 napos. Az iszlám világ egyik fontos ünnepe, melyet annak emlékére tartanak, hogy Ábrahám kész volt feláldozni fiát Istennek. Reggel imádkozni mennek a mecsetbe, majd aki megteheti, áldozatot mutat be Allahnak – bárányt, kecskét, tehenet áldoznak fel, a húsát pedig szétosztják a szegények és a család között. A család ezeket a napokat együtt tölti, az ünnepet megelőzően mindenki haza igyekszik.

Az áldozásnak ma van a napja, a többi napon a távolabbi családtagok meglátogatják egymást. Mivel új asszony vagyok a családban, várhatóan elég sok látogatót fogunk kapni :))

“Megérkeztem Törökországba” bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. Anonymous szerint:

    >Kívánom, hogy simán menjen a beilleszkedés, és hogy úgy éld az életed, ahogyan Te szeretnéd! Drukkolok, és olvasni fogom a blogod! Nagyon bátor vagy! Tengeri Bea

  2. Anonymous szerint:

    >No itt vagyok már,Sevgili Zizegooo!Hát,ha a férjed Fethiyébe valósi,akkor értem már,hogy neki is eléggé szokatlan Diyarbakır!:)Kecskemét-Pécs távolság? Megkérdezhetem esetleg,hogy talán bács-kiskun megyei vagy?Üdvözlettel:Feyyaz

  3. TéDé szerint:

    >Igen-igen, Bács-Kiskun megye :))

  4. Anonymous szerint:

    >"Igen-igen, Bács-Kiskun megye :))" Eveeet! 🙂 Ben de! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük