Íme, a török bürokrácia

Elkerülhetetlen volt szembesülni az itteni bürokráciával, mivel ideiglenes tartózkodási engedély nélkül csak 1 hónapg maradhattam volna az országban a turista vízumommal. Emellett hitelesíttetni kellett a házassági anyakönyvi kivonatunkat az itteni anyakönyvvezetőnek megfelelő személlyel, hogy az ő rendszerükbe is bekerüljön a házasságkötés. Ez utóbbit már a budapesti Török Nagykövetségen megkezdtük, de az ott megkapott dokumentumokkal folytatni kellett a procedúrát Fethiyében – hivatalosan ide tartozik Önder. Leadtunk megannyi igazolványképet, papírt és mindössze pár nap alatt elkészült a “kis könyvecske”, itt egy különálló könyvecskét állítanak ki a házasságkötésről, amelybe a későbbiekben bejegyzésre kerülnek a születendő gyerkőcök adatai is:

Hát na, nem semmi egy török polgármesteri hivatal, vagy legalábbis az annak megfelelő szerv élete 🙂 Icipici betekintést nyertem csupán. Természetesen a ügyfélhívó rendszer éppen nem működött, így kaotikus rendben folyt az ügyintézés. Az ügyfelek az ügyintéző pultja előtt tolongtak, aki unottan végezte a dolgát (na mondjuk ezt meg tudom érteni). A mi ügyintézőnk szerencsére nem volt annyira elfoglalt, így a sorban állással nem kellett vesződni. Szimpatikus középkorú hölgyről van szó, és bár nem értettem miről szólt a közte és a kollégája közt folyó társalgás míg nála voltunk, de heves vihogások és erőteljes hanghordozás közepette megtárgyalták, amit meg kellett. Türelmesen kivártuk, majd folytatódott a mi dolgunk. Ebéd utáni időszakban voltunk éppen, egy fiatal srác hordta körbe az elmaradhatatlan teát, minden ügyintéző bőszen kortyolgatta 🙂 A hivatalos procedúra közepette megtörtént az “azonosításom”, a hölgyemény ellenőrizte az útlevélképemet és a leadott igazolványképeket, hogy tuti én vagyok-e, miközben vigyorogva megjegyezte, hogy óóó, ezen a régebbi képen kövérebb voltam. Ebből csak annyit érzékeltem, hogy somolyogva rám néz, majd a képekre, Önder később mondta, hogy miről is szólt a megjegyzés 🙂 Na de nem panaszkodhatunk, pár nap alatt elkészült a könyvecskénk.

A tartózkodási engedélyt már itt, Diyarbakirben csináltattuk, a helyi rendőrség megfelelő szerve foglalkozik ilyen ügyekkel. Szerintem minden létező részleget meglátogattunk a városban, mire megtaláltuk az igazit 🙂 A szükséges kérelem, másolatok és igazolványkép mennyiség leadása után 2 nappal átvehettük az 1 évre szóló engedélyemet. Na és persze a megfelelő pénzmennyiség leperkálása után. Hát nem olcsó mulatság :S Jelen pillanatban úgy tudom, hogy 3 év után kaphatom meg az állampolgárságot. Ahogy az engedély a kezembe került, kb. 5 napon belül jött is az első ellenőrzés, hogy tényleg a feltüntetett címen lakom-e – nem tétlenkedtek. Bizonyára megvan az oka, főleg itt keleten. Az engedély kiadását követő 1 hónapon belül lesz egy személyazonosító számom, ez szükséges bármiféle ügyintézéshez – addig nem lehet betegbiztosításom, bankkártyám, gyakorlatilag semmi nem lehet a nevemen.

Néhány érdekesség:

A török személyi igazolványon rajta van az egyén családi állapota, vércsoportja, sőt még vallása is! Ha házasságkötés vagy válás történik, az okmányirodában azonnal javítják és nyomtatják az új szig-et. A férfiaké kék színű, a nőké piros.

Náluk az azonosításhoz a születési évre, helyre, valamint az apa és az anya keresztnevére van szükség. Emellett mindenki tartozik egy körzethez, ahonnan a felmenői származnak – ha a nő házasságot köt, onnantól kezdve ő is a férje körzetéhez tartozik.

Bizonyára sok más különbséget is felfedezek majd a jövőben, egyelőre ezekkel találkoztam…. Bocsi, azt hiszem ez a bejegyzés nem lett valami érdekfeszítő 😀