Hagyományok - Kultúra

Cukor ünnep, azaz a Ramadán ünnep

Ígértem Nektek, hogy a Ramadán hónap böjti időszakát követően írok majd az eseményt lezáró ünnepről, a Ramadan Bayramról (ünnep). Bár időpontját tekintve túl vagyunk rajta, a történet kerekségéhez mindenképpen hozzátartozik.

A 30 napig tartó böjtölés utolsó napja különleges még azok számára is, akik a hónapban nem tartották be az előírásokat. Ezen a napon napkeltétől napnyugtáig sokkal többen vonják meg maguktól az ételt és italt, napnyugta után pedig a család, ismerősök, barátok összeülnek még egy utolsó vacsorára, iftárra. Az egymástól távol élő családtagok találkoznak és együtt készülnek a három napos Ramadán ünnepre. Az asszonyok hagyományos török édességeket készítenek (pl. baklava), amelyek a vendégvárás alapvető kellékei lesznek. Az üzletekben tonnányi cukorkát, csokoládét és édességet árulnak, amelyből mindenki rendesen bevásárol otthonra. Ez a része a karácsonyi szaloncukor vásárra emlékeztetett, rengeteg helyen kilóra árulták a cukorkákat és megannyi édesség reklám futott a TV csatornákon is. Az ünnepre való felkészülés részét képezi az ajándékvásárlás, amely kicsit más, mint nálunk a karácsony. Az emberek főleg maguknak vesznek valamit, egy új ruhát, stb., amit az ünnep ideje alatt viselhetnek. Önder mesélte, hogy gyerekkorában ilyenkor kaptak a gyerekek új cipőt, ami rettenetes nagy boldogságot okozott nekik. A böjti hónap utolsó napjaiban nagytakarítással készítik fel a lakást a vendégfogadásra és az ünneplésre.

Az ünnep első napján a család korán reggel kel. A férfiak elmennek a dzsámiba imádkozni, amely a reggeli imán túl különleges jelentőséggel bír. A dzsámik zsúfolásig tele vannak, mindenki igyekszik legalább ilyenkor, az ünnepi imádságon részt venni. Mindez idő alatt az asszonyok reggelit készítenek otthon, az ablakot pedig szélesre tárják, hogy a jóság szabadon beléphessen a lakásba, a családhoz. Miután a férfiak megérkeznek a dzsámiból, kézcsókkal üdvözlik egymást (a fiatalak az idősebbeket) és együtt ünnepelnek. A bőséges reggeli elfogyasztását követően a nap folyamán, korosztálytól függően szomszéd-, barát-, ill. rokonlátogatásra indulnak. Itt jön a gyerekek kedvenc része, hiszen a Ramadan Bayram másik neve nem hiába Cukor ünnep. A látogatáskor a gyerekek kézcsókkal illetik az idősebbeket, amiért cserébe cukorkát vagy egy kis pénzt kapnak. Megindul a versengés, kinek mennyi cukorkát és pénzt sikerül összegyűjteni :). A látogatáskor mindig a fiatalok kerekednek fel és mennek el idősebb rokonaikhoz. A tiszteletteljes kézcsókot követően hagyományosan teát, török kávét és édességet kínálnak nekik, majd hosszabb-rövidebb időt együtt töltve továbbállnak a következő ismerőshöz. Anyósomék, lévén már az idősebb korosztályhoz tartoznak, az első napon mindig otthon maradnak és várják a látogatókat. A második és a harmadik nap az, amikor ők keresik fel az idősebb testvéreket.

A Ramadán Bayram a család ünnepe, kicsit mint nálunk a karácsony. Azonban mint mindenhol, a felgyorsuló világ itt is érezteti hatását. Egyre többen élnek a lehetőséggel, hogy rokonlátogatás helyett kirándulni menjenek és a cukorkagyűjtés sem bír olyan nagy jelentőséggel  a gyerekek körében, mint régebben. Gondoljunk csak a mi Húsvétunkra és a locsolkodás hagyományaira… Mindezek ellenére azt kell, hogy mondjam, itt még mindig sokkal erősebben élnek a tradíciók.

“Cukor ünnep, azaz a Ramadán ünnep” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Edina Tekten szerint:

    Én idén először töltöttem kinn a Ramazant és konkrétan hihehetlen nagy hiányérzetem volt, a vallásos része, a kézcsók megvolt, még cukorkagyűjtő gyerekek is voltak szép számmal, akik a környező épületekből csoportokban érkeztek, sőt még a rokonokat is végiglátogattuk, de valahogy épp nálunk otthon a készülődés és ezzel a várakozás szépsége elmaradt. Lehet a gasztrovénám miatt, de az állam leesett tőle, hogy az ünnepi menü elkészítése csak úgy egyszerűen elmaradt és állítólag ez nem egyedi eset, ilyenkor az emberek nem erre helyezik a hangsúlyt, pedig szerintem igenis kellene… Konkrétan ebéd előtt fél órával közölték velem, hogy itt ez a gomba, csináljak már vele valamit… Legközelebb szeretném a saját magam Bayram ünnepét megülni.

    1. Petra szerint:

      Ha te fözöl, akkor majd mi is megyünk latogatoba. Mar most szolok! 🙂

    2. TéDé szerint:

      Nekem idén kimaradt a Ramadán ünnep, pont akkor látogattunk Magyarországra. Azonban Önder elmondásai alapján (és állítása szerint is) nagyon hasonlít az Áldozati ünnepre, amihez tavaly volt először szerencsém. Az Áldozati ünnep alatt persze ettünk, meg főztünk, de közel sem előzte meg olyan készülődés, mint mondjuk egy karácsonyt. Akkor is inkább a vendéglátáson és a családlátogatáson volt a hangsúly. Nem tudom, hogy másoknak mi a tapasztalata, azt sem, hogy ez mindenhol így van-e.

      Igen, Petrához csatlakozva, én sem vetném meg a finom falatjaidat 😀

      1. Petra szerint:

        Akkor ezt megbeszeltük!

  2. Edit szerint:

    Egy szuszra végigolvastam a blogodat. Olyan jóízűeket nevettem közben, és persze térképen nézegettem, merre jártatok. Köszönöm, nagyon élveztem.

    1. TéDé szerint:

      Köszönöm, hogy elolvastál! Remélem, a jövőben is találsz itt érdekességeket 🙂

  3. Edit szerint:

    Apropó, kaják, főként túró. Lehet felétek tejet kapni (mikor ott jártam, még dobozosat is alig találtam…), igazit? Vagy csak aranyárban? Mert lehetne házilag túrót gyártani. Attól meg már csak egy lépés A Rudi.

    1. TéDé szerint:

      Igen, láttam igazi tejet is a piacon, de itt Diyben nem vettünk még. Anyósom otthon abból készíti a joghurtot, túrót, tejszínt… Meg kellene tőle tanulnom 🙂 Engem a tejföl készítése izgat, ha valakinek van rá tuti receptje, írjon! 🙂

  4. Edina Tekten szerint:

    Gyertek csak bátran, mindig örülök a jó társaságnak! 🙂
    Edit: Anyósoméknál hetente (vagy tán hetente kétszer is) házhoz jön a friss bocitejet szállító autó, reggel becsengetnek mindenkihez és aki vásárolni szerete viszi az edénykéit és a ház előtt megteheti. Az én anyósom is maga készíti a joghurtot, vajat és sajtot (bár én ezt nem szeretem, evvan). Dobozos tejből meg ugyanolyan dömping van a boltokban, mint itthon, de az ízük teljesen más (persze tejnek, tej) – nyilván a tehenek által fogyasztott más-más dolgok miatt, én nyersen nem is tudom meginni, pedig itthon nagyon szeretem.
    Tejfölt én meg konkrétan itthon sem igen fogyasztok, itt is joghurttal helyettesítem minden ételben, a kintiekből meg sok amúgyis olyan tejfölszerű, nem is értem neked miért hiányzik TéDé. 🙂

    1. TéDé szerint:

      🙂 Mert a tejföl az tejföl, a joghurt pedig joghurt 😀

  5. Melinda szerint:

    A tejfölt és a delikátot én is hiányolom.

    1. TéDé szerint:

      A delikátot ne hiányold, ízletesek az itteni zöldségek is, finom ételek készülhetnek belőlük. Natúr szárított zöldségkeverék kapható egyébként, boltokban szoktam látni.
      A tejfölhöz a süzme yoğurt áll a legközelebb. Én volt idő, amikor kevertem bele egy kis mascarpone sajtot, hogy lágyítsam az ízét. Mára megszoktam, hogy nincs tejföl, ha hazamegyek, sem mindig jut szembe, hogy lehetne enni 🙂

      1. Melinda szerint:

        Vettem delikáthoz hasonló szárított zöldséget, de nem hasonlítható hozzá sajnos. Én is bepróbálkoztam sajttal megtörni a joghurt ízét. A sógornőm szuper joghurtot készít, ha megyünk mindig pakol. A karalábé és petrezselyem gyökér hiányzik. Próbálom kreatívan áthidalni a hiányokat.

        1. TéDé szerint:

          Karalábé van a piacokon, sot, Migrosban is. Petrezselyem helyett pedig ott a zeller. Nekem a kelkáposzta hiányzik, de ha olyan az étel, kelbimbóval helyettesitem. A joghurtkészítest könnyű megtanulni, az a legjobb. Hajrá, csak ügyesen! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük