Egyéb, Társadalom - Történelem

Atatürk, a törökök atyja

Minden év november 10-én, Atatürk halálának évfordulóján, reggel 9 óra 5 perckor megáll az élet egész Törökországban. Szó szerint megáll. Leáll a forgalom, az emberek kiszállnak az autókból, járművekből és lehajtott fővel némán tisztelegnek emléke előtt. Mindeközben percekig szólnak a légvédelmi szirénák, a dudák és a kürtök…

Mustafa Kemal Atatürk (1881. március 12.–1938. november 10.) török katona és államférfi, a török függetlenségi háború hőse, a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke. 1934-ben a Török Nemzeti Országgyűlés adományozta neki az Atatürk vezetéknevet, melynek jelentése: a törökök atyja.

Pályafutását katonaként kezdte, számos harctéren elért siker fűződik az ő nevéhez az első világháború idején. A háború után erősen ellenezte a sèvres-i békeszerződés megkötését, mely csupán Anatólia egyes területeit hagyta volna meg a törökök számára. Az 1919–23-as török függetlenségi háború alatt fokozatosan kiszorította az országból a görög, olasz, francia és brit csapatokat, felszámolta a lázadásokat, eltörölte a szultánságot, majd 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot.

Atatürk a köztársaság létrejötte után gazdasági, kulturális és szociális reformokat vezetett be. Ő volt az ország egyetlen politikai pártjának, a Köztársasági Néppártnak az elnöke, a parlament első házelnöke, az első köztársasági elnök és az első miniszterelnök is. Törökországban valóságos kultusza bontakozott ki már életében, mely a mai napig tart.

A Török Köztársaság megalakulása után az első intézkedéseinek egyike volt a kalifátus (a kalifa az iszlám legfelsőbb vallási vezetőjének kijáró cím volt) eltörlése és az oszmán uralkodóház tagjainak száműzése. Megkezdődött az ország drasztikus szekularizálása, azaz az egyház és az állam szétválasztása. Betiltották a dervisrendeket (a szerzetesrendekhez hasonló rendek), a vallási alapítványokat, megtiltották, hogy az oktatást az ulema (“vallástudósok”) felügyelje, és létrehozták az Oktatásügyi Minisztériumot.

1925-ben megtiltották a fez (jellegzetes piros oszmán kalap), az oszmán uralom szimbólumának viselését és szorgalmazták az európai öltözéket, bár a nők hagyományos muszlim fejkendője ellen hivatalosan nem léptek fel. 1925-ben elfogadták a Gergely-naptár használatát és európai mintára vasárnap lett a hivatalos pihenőnap. Olasz mintára elkészült az új büntető törvénykönyv, svájci példa alapján pedig a polgári törvénykönyv, mely törvény előtt egyenlővé tette a férfiakat és a nőket. Megtiltották a többnejűséget, a nők jogot kaptak a válásra (korábban csak a férfi kezdeményezhette a válást), megnyíltak előttük a felsőoktatási intézmények. Csak az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot ismerték el törvényesnek.

1928-ban bevezették a török nyelv fonetikájának jobban megfelelő latin ábécét (előtte az arab ábécét használták), és megkezdődött a nyelv megtisztítása az „idegen elemektől”, főként az arab és perzsa szavaktól. Az országban mindenkinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét. 1934-ben eltörölték az eddig használatos olyan rangokat, címeket, mint a pasa vagy a bej, és bevezették a mindenkire kötelező érvényű családnév-törvényt: minden török állampolgárnak vezetéknevet kellett választania. Bizony ám, előtte senkinek sem volt családneve! Ezért van az mind a mai napig, hogy ha itt kérik valakinek az adatait, akkor alapesetben a névre, születési időre és helyre, valamint az édesapa keresztnevére kíváncsiak.

Atatürk tanítja az ábécét

Atatürk 1938. november 10-én hunyt el Isztambulban és a számára épített monumentális építményben, az Anıtkabirban (Ankara) helyezték végső nyugalomra.

Nevét halála óta Isztambul nemzetközi repülőtere, az Aranyszarv-öböl felett átívelő egyik híd, a világ egyik legnagyobb gátja, stadion, és még számos dolog viseli. Óriás szobrai minden nagyobb városban megtalálhatóak, de a kisebb településeken is gyakoriak az emlékművei. Képe ott függ a legtöbb közfeladatot ellátó épületben (iskolákban, hivatalokban), de gyakori a családi otthonokban is. Arcképe díszíti az összes pénzérmét és bankjegyet. A törökök „atyjukként” tekintenek Atatürkre, gyakran említik a következőképpen: Ata, azaz „apa”, illetve Ata’mız, vagyis „apánk”. Atatürk emlékének megsértését Törökországban törvény bünteti (Forrás: Wikipédia).

“Atatürk, a törökök atyja” bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. Feyyaz szerint:

    Nagyon jó összegzés volt!

    1. TéDé szerint:

      Köszi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.