Hagyományok - Kultúra

Ebru, színek tánca a víz tetején

Mi leginkább márványozásként ismerjük ezt a különleges festési eljárást, amivel valóságos csodát művelnek a hozzáértők. Láttam már élőben hogy hogyan készülnek az ebru képek, nagyon érdekes és kreativitást igénylő munka. Egyszerűnek tűnt, de amikor hosszabban figyeltem őket, rájöttem, hogy nagyon sokat kell gyakorolni, ha valaki meg akarja tanulni.

Szükséges hozzá egy nagyobb téglalap alakú edény, amibe először vizet töltenek. A vízhez egy speciális növény, a kitre gyökeréből kivont anyagot (magyarul ezt tragantmézgának nevezik, bevallom, hogy ma bővült a magyar szókincsem, mert eddig soha nem hallottam) adnak, amitől a víz sűrűvé válik. Erre azért van szükség, hogy a később felhasznált festék a víz felszínén maradjon. A festékek mindegyikét különböző színű földből és növényi anyagokból készítik, az alapanyagokat márvány között zúzzák porrá és később vízzel hígítják. A felhígított festékhez pipetta segítségével marhaepét adagolnak, a festék viszkozitása múlik a hozzáadott epe mennyiségétől. Kifejezetten erre a célra, rózsafából és lószőrből készített ecsettel dolgoznak, annak segítségével csepegtetik a festéket a víz felszínére. Ha a festékbe előzőleg több epét tettek, akkor az jobban szétszalad a víz tetején, ha kevesebbet, akkor kisebb formákat lehet vele létrehozni. Ezután különböző eszközökkel formázni kezdik a vízen ülő festéket, nagyon népszerűek pl. a virágformák, a tulipán vagy a rózsa. Ha kész a minta, egy papírt fektetnek a vízre és pár másodperc elég, hogy a képet felvegye a papírlap. Ezután megszárítják és igénynek megfelelően ragasztják egy keményebb anyagra. Fantasztikus képeket lehet alkotni!

A márványozás technikáját a régi időkben leginkább könyvborítók díszítésére használták. A wikipédia szerint az első ismert márványozott borító 1118-ból, Japánból származik, azt azonban nem tudni, hogy ott fejlődött-e ki először, vagy pedig Kínában. Nem sokkal később az arab országokban is megjelent, elképzelhető, hogy az ázsiai módszertől függetlenül alakult ki, de nem zárható ki az sem, hogy átvették. Az európai utazók valószínűleg Perzsiában vagy Törökországban (Oszmán Birodalom) találkozhattak először a technikával és vitték magukkal Európába.

Törökországban ma is nagyon elterjedt az ebru művészet, rengeteg helyen nyílik lehetőség a technikák elsajátítására. Maga az ebru jelentése “felhőszerű”, “olyan mint a felhő”, ezért a törökök előszeretettel adják ezt a nevet leánygyermekeiknek.

Itt egy érdekes videó arról, hogyan is készül egy ebru kép:

“Ebru, színek tánca a víz tetején” bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. Lara szerint:

    Valoban nagyon érdekes technıka és gyönyörü dolgokat készitenek a szakma mestereı…

  2. Csanyi Katalin szerint:

    Gyönyörű.Nagyon szeretném megtanulni.Azonban sehol nincs információ a vizet mivel süritik be milyen arányba,milyen festéket használjak ,meg egyebek.Az indulás a leg nehezebb de egy éve keresem a megoldást.Egyszer csak rá akadok.

    1. TéDé szerint:

      Gondolom Magyarországon keresed a megoldást, ugye? Sajnos ennyire részletekbe menően én sem ismerem a nyitját, láttam már élőben ahogy csinálták, de ott ki is merült a dolog. Az biztos, hogy manapság szintetikus anyagokat használnak, nem pedig a régi technológiát.

  3. Kaniraya szerint:

    Sziasztok!
    Ez valóban egy csodálatos technika… tegnap láttuk először a párommal és én azonnal el is határoztam, hogy ez lesz a habbim. 🙂
    Kevés információ van róla magyaraul, de ez valószínüleg nektek is segíthet: http://felhopapir.blogspot.hu/
    Sok sikert,
    Szeretettel: Kaniraya

    1. TéDé szerint:

      Köszönjük a linket és Neked is sok sikert! Azóta belevágtál már? 🙂

  4. Eneni szerint:

    Ha eddig még nem sikerült rátalálni, a Yunus Emre Intézetben érdelkődj.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük