Hagyományok - Kultúra, Párkapcsolat - Mindennapok

Lehullott a lepel a török férfiakról

Köszi a hozzászólásokat a cikk első részéhez, nagyon sok mindent elmondanak és kiegészítik az alábbi írást. Arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el őket, mert így lehet többféle színben látni a témát. Várom a további véleményeteket, mert biztos vagyok benne, hogy sokakat érdeklel!

Kedves Csajok, úgy tűnik, hogy lehullott a lepel a Török Urakról! Különböző csatornákon érkeztek a hozzászólások, amit mindenkinek nagyon köszönünk! Ízelítőül itt van néhányuk változtatás nélkül:

“Azt tudod, hogy az a tipus, amit leirtal, csak egy az ezerböl.
Hallottal azokrol a külföldi lanyokkal / es azok csaladjaval szemben elkövetett gyilkossagokrol a nyaron? Vagy arrol, hogy hogyan eröszakoljak meg vagy adjak el a szep szoval ide csabitott naiv külföldi lanyokat, akik a misztikusat keresik? Törökorszag hatalmas, gyönyörü es rendkivül veszelyes. Itt egy pillantas vagy mosoly is nagyon mast jelent. Itt 50 eves pasik 13-16 eves lanyokkal hazasodnak a csalad engedelyevel. Itt meg a fejkendös haziasszony is szeretöt tart. Itt egy 80 eves pasi leszurja a 73 eves feleseget, ha az “nem törödik vele elegge.” Ne altalanositsunk. Ezzel a cikkel nagy veszelybe sodorhatod a tapasztalatlan, naiv, fiatal magyar lanyokat. Ha en tevedek, akkor nem törtenik semmi. Ha te tevedsz, annak vegzetes következmenye lehet.

Ajanlom mindenki figyelmebe az olyan programokat, mint “Gerçeğin peşinde”, “Tatlı sert” vagy a hazasodni vagyok müsorait, mint “Ne çıkarsa baktına”. Ezekböl meg lehet ismerni azt a török nö es ferfitipust, ami Törökorszag nagy reszet uralja. Azt se felejtsük el, hogy a törökök nagy resze egy teljesen mas arcat mutatja a külföldieknek, ugy tarta, hogy az europaiak, angolszaszok magasabb rendüek, ezert öket különös figyelemmel illeti. A sajat közegeben persze fellelhetöek az arnyoldalak is. Ne ertsetek felre. Itt is vannak ertekes, kedves, öszinte es nagylelkü emberek. Ugyanakkor itt a Magyarorszaginal lenyegesen több a testi sertes, hazassagon belüli eröszak es gyilkossag.

Ezert mindenkit fokozott ovatossagra intek!!!!”

“Való igaz, nem lehet általánosítani. Ez nem kimondottan “török- vagy magyar” férfi függő, hiszen ahogy a kedvesség, tisztelet, családcentrikusság úgy az erőszak, a túlzott féltékenység és az egyéb szélsőségek is jellemezhetik bármely nemzet fiait. Sokszor találkozni olyan magyar lányokkal, akik nem az “imádott férfiba”, hanem inkább Törökországba szerelmesek fülig, és azt gondolják, hogy ott élni csakis jó lehet. Később persze óhatatlanul felbukkannak a hétköznapi nehézségek, amikor már nem biztos, hogy szabadon dönthetnek arról, hogy mit is szeretnének… de ez igaz lehet egy magyar férfival kötött házasság esetén is, talán csak annyi a különbség, hogy “hazai terepen” mi nők sokkal nagyobb biztonságban vagyunk. Mindenkinek magának kell éreznie, hogy az Ő párja milyen ember is valójában, de ahhoz nem elég pár óra a kamera előtt! A bizalom mindennél fontosabb, és az sem elhanyagolható, hogy egy ilyen török-magyar kapcsolatban még több toleranciára van szüksége mindkét félnek. Az azonban vitathatatlan, hogy sok igazság van ebben a kis házi tanulmányban. :) Én a magam részéről egy ilyen szeretetreméltó, kedves, vidám, oltalmazó, féltékeny, könnyen dühbejövő, családszerető és kimondottan mély érzésű, néha kissé konzervatív felfogású, makacs de imádni való törököt szeretek immáron 2 éve…és remélem mindhalálig!”

“Egyet kell értsek az előttem szólóval – nem nemzet, hanem emberfüggő a dolog. Bár nagyon jól foglalja össze az írás alapvető dolgokat. Az én párom (több, mint 5 éve vagyunk együtt és nem a kamera előtt, hanem személyesen találkoztunk) csak egy kicsit hasonlít a leírtakra (gyorsan dühbe jön és hamar lenyugszik, családszerető de nem papucs ha a saját családjáról van szó, nagyon is egyéni módon értelmezi a saját családjával való kapcsolatát) viszont évekig nem főztem és egy szava se volt ellene, nem szeretem a házimunkát, így néha takarítónő takarít és egy szava sincs, ha dolgozni akartam dolgoztam, egy szava se volt (sőt volt úgy hogy több ezer km volt köztünk) ha nem akartam otthon maradtam, és vendégeket se hív sokat, mert mondtam neki, hogy én nem szeretek ugrálni a vendégeknek :) Hát mi így élünk együtt – se nem jellemzően török, se nem jellemzően magyar módon :)

“Sziasztok, a cikk nagyon szép és igaz is! A Török férfiak a családjuk érdekében mindent meg tesznek, én nem régen voltam kint és csodáltam az embereket, mert úgy mint nálunk is vannak szegények-gazdagok ott is, de a család SZENT! A nő pedig az isten, mert ő biztosítja a fészket, még akkor is, ha már a gyerekek kirepültek.”

“Sziasztok! TéDé! :) Mostmár értem, hogy miért kaptam be a horgot! És örökre elvesztem volna? Ajaj!! Köszönöm az írásodat, nagyon mulattató, legalább tudjunk nevetni is, miközben fogságban vagyunk… :)

A cikk megírásakor az volt a vezérgondolat, hogy a hozzászólások révén megismerhessük mások tapasztalatait, nézőpontját is. Való igaz, hogy nem merültem bele a sötét oldal taglalásába, csupán a különbségekre helyeztem a hangsúlyt. A fő kérdés mindig egy-egy különbségnek a mélysége, amely okozhat komoly problémákat egy vegyes pár életében. Nem volt cél a teljes kép megmutatása, azt szerettem volna, hogy Veletek közösen rakjuk azt össze. Szerintetek sikerült?

Személy szerint úgy látom, hogy igen, ezt is igazolja, hogy mindenféle hozzászólás érkezett. Nem lehet letagadni, hogy létezik a családon belüli erőszak, hogy a mai napig történnek becsületgyilkosságok. Az is tény, hogy nagyon sok családban minden szempontból a férfi a családfő és még mindig nem tekintenek a nőre teljesen egyenrangú félként. Mindennek megvan a háttere és a miértje, csak más szemszögből kell nézni azt, hogy megértsük. Nem, nem kell elfogadni a szörnyűségeket, de nagyon fontos, hogy értsük az ő gondolkodásmódjukat.

Bár vannak bizonyos “törökös” jegyek, amelyek mások az általunk megszokottaknál, mégis képtelenség ráhúzni mindent a “török férfira” vagy bárki másra. Tényleg minden emberfüggő, amit a hozzászólások is remekül mutatnak. Úgy tűnik, hogy valóban vagyunk jó páran, akik “bekapták a horgot”, ez talán mindennél többet mond, nem igaz?

Tudjuk-e már, hogy milyen a török férfi??

http://turkinfo.hu/index.php?oldal=hettema&&hetoldal=hetreszl&&adat=4056

“Lehullott a lepel a török férfiakról” bejegyzéshez 30 hozzászólás

  1. persepolis72 szerint:

    Régen jártunk közös társaságba Magyarországon élő törökökkel és kurdokkal, akik a felszínen jól megfértek egymással (legalábbis itt Mo-on), de amint leosztódtak a szerepek, párok alakultak ki, onnantól kezdve kiéleződtek az ellentétek, legszívesebben eldugtak volna minket nőket a többiek elől. Én csak rövid ideig találkozgattam egy török fickóval, aki a Szürke farkasok (török nacionalista csoport) közé tartozott, s jóformán vérben úszott a szeme, amikor azzal a barátnőmmel voltam együtt, akinek kurd párja lett. Gyorsan befejeztem a dolgot, mert nem akartam elvágott torokkal végezni, ráadásul alig 2 hét után már házasságról vizionált nekem. Biztosan mások az itt élő törökök, kurdok, mint odahaza, de nem tudom, hogy egyáltalán melyik a jobb. Más kultúra – amit én külső szemlélőként nagyon szeretek – de nem biztos, hogy mindenki elviseli a követelményeket, következményeket. Ősi szokások, iszlám törvények, amik nem csupán országra vagy egyénre lebontva kerülnek szem elé, hanem minden muszlimra jellemzőek.

    1. Petra szerint:

      Örülök, hogy megusztad ep börrel! Könnyü bajba keveredni, ha az ember nem ismeri a nyelvet, a kulturat es vallast, mert rengereg különbseg lehet ket török ember között, akik latszolag ugyanolyannak tünnek. Tanuljon mindenki törökül!!

    2. TéDé szerint:

      Igen, a török-kurd kérdéssel fontos tisztában lenni annak, aki kapcsolatban van velük. Fontos megérteni, hogy az adott egyén hova tartozik és ez mit jelent a másik számára. Vannak szélsőségesek, akik érintkezni sem hajlandóak a másikkal, de vannak olyanok, akik barátságot ápolnak egymással, mert az embert nézik és nem a származást.

  2. persepolis72 szerint:

    Azt nem mondom, hogy behatóan ismerem a török, v akár a kurd kultúrát, hiszen nem éltem közöttük, velük, de mivel történelmet végeztem, talán a nagy átlagnál kicsit jobban tisztában voltam az iszlámmal, a török kultúrával. Jártam is e vidékeken, persze nyelvismeret nélkül, felszínes ismeretekkel esélytelen, h az ember lánya ellavírozhasson benne. Ami nekem természetes, nagy valószínűséggel bennük megütközést kelt, s ezek a különbségek esetleg csak nüansznyiak lehetnek…

  3. Lara szerint:

    Kurd-török kérdés, nekem egyre megy.Nem szabad nacıo alapjan ıtélnı, az a fontos, hogy mı van a szivében. A parom kurd, de vegyesen vannak barataı. Vıszont talalkoztam mar olyannal, akı meghallotta, hogy kurd a parom, rögtön nekem szegezte, hogy nem vagyok normalıs, anélkül, hogy engem vagy a paromat ısmerte volna. Elég széles skalan mozognak az emberek…. De az ilyen embereket én elkerülöm… 🙂

  4. izmirli szerint:

    A kurdoknál van egyfajta feudális hagyományrendszer, amiből nehéz kilépni – férfinek és nőnek egyaránt.
    Azt nagyon jól írta le egy hozzászóló, hogy itt nagyon mást jelent egy pillantás és egy véletlen mosoly, ezekkel itt sokkal óvatosabban kell bánni, mint Európában. De aki ezt tudja kezelni, és átlátja, megérti és elfogadja, hogy ebben a másik világban más szabályok vannak, és akinek a párja tudja és érti, hogy ezeket a szabályokat nekünk, nem törököknek, nem ebben a társadalomban nevelkedetteknek meg kell tanulni, nem jön automatikusan, akkor nem lesz gond.
    Jól emlékszem én is az 5 év alatt hogyan zajlott a tanulási folyamat mindkét részről, voltak viták, félreértések, de az akarat, hogy meg AKARJUK érteni egymást és meg akarjuk tanulni egymást sokat segít. És az, hogy ezeket a dolgokat meg kell beszélni.
    A következő nagy feladat a közös gyerek nevelése lesz, akinek mindkét kultúrát ismernie kell és mindkettőben otthonosan mozognia 🙂

    1. TéDé szerint:

      Igen, mindkét féltől nagyfokú türelmet és megértést igényel az összecsiszolódás és beilleszkedés. Néha komikus helyzetek állnak elő, néha elkeserítő, néha dühítő, de tökéletesen egyetértek veled, hogy a kommunikáció a kulcsa.
      Na igen, gyereknevelés 🙂 Biztos van olyan, aki mesélni tudna róla ilyen vegyes felállásban…

      1. izmirli szerint:

        Ja, igen, amikor a bevásárlóközpontban véletlenül meglök egy kb. 10 éves fiú és te rögtön nem szólsz a párodnak, hogy ő megvédhesse A NŐT, hanem egyszerűen elintézed azzal, hogy neveletlen a gyerek 😀 És akkor azt kapod imádott uradtól, hogy te nem tiszteled őt … Ilyenkor pörögnek a fogaskerekek és a te agyadba nem fér bele, hogy hol volt az a pont, ahol nem tisztelted 😀 És a többi és a többi … regényt lehetne róla írni 🙂 Pedig az én párom nem is kimondott török és izmiri lévén nagyon modern is – az itteniekhez képest 🙂

        1. TéDé szerint:

          Hát a fent említett szituban nekem sem férne bele 😀 Egyszer összeszedjük, mit szólsz? Tuti mindenki tudna hozzádobni sok érdekességet 🙂

    2. Névtelen szerint:

      Az érdekes az volt, hogy én nem is annyira a kurdoktól tapasztaltam ezt az általad említett feudális hagyományrendszert (ami kétség kívül megvan), hanem éppen az én török “páromtól”, aki majdnem leharapta a fejem, h miért járok én abba a társaságba, ahol kurdok vannak, holott lényegében az ő társasága volt, én csak a barátnőm miatt mentem oda.

      1. Névtelen szerint:

        Bocs, Persepolis72 voltam. 🙂

      2. izmirli szerint:

        Szerintem ez nem a feudális hagyománytól volt, hanem attól, hogy ő sajnos megette a politikai maszlagot és nem bírja a kurdokat. Ezt egész egyszerűen a politika szítja, mert a kurdok nem egyenlőek a PKK-val. Kicsiben, a napi életben a mindennapi emberek között nincs ellentét kurd és nem kurd között.
        Az más kérdés, hogy nem élnék egy kurdok lakta keleti faluban, de nem azért mert ők kurdok, hanem mert olyan életformát kellene felvennem, ami nálunk a 16. században is kihalófélben volt. És ez rányomja bélyegét a viselkedésükre is – nyilvánvaló.

    3. Aniko Hajnal szerint:

      Az én párom is izmiri, szuper! Csodálatos férfi, nagyon szeretem több mint egy éve!

  5. persepolis72 szerint:

    Nem is annyira a politikai maszlag… nem kell politikai maszlag, ha vki erősen nacionalista érzelmű, és ez független a nációtól. vannak nacionalista szlovákok, románok, szerbek, törökök, kurdok, magyarok… és az is egészen biztos, h a Mo-on élő törökök és kurdok egészen másként élnek, mint odahaza, függetlenül attól, h összejárnak, tartják a szokásokat, törökül beszélnek, de képtelenek kizárni bizonyos magyar hatásokat. és megint más, amikor otthon vannak Tr.o-ban. De az biztos, h én sem tudnék olyan viszonyok között élni.
    Sosem felejtem el, megdöbbentett, amikor az egyik kurd ismerős azt mondta, h nem tudja pontosan, h mikor született (Batmanból származik), mert 16 testvére volt, és csak akkor kapott papírokat, amikor Diyarbakirban iskolába ment. Az anyja nagyjából belőtte, h mikor születhetett… a XX. század második felében.

    1. izmirli szerint:

      Nacionalistának lenni nem feltétlenül negatív jelző (ebben az országban nagyon is pozitív tud lenni) És azok az európai nacionalisták miért utálják a másik nemzetet, népet? Szerinted tudják? Szerintem nem… azért mert anno 1234-ben xy a nemtom milyen nemzetből ezt és azt csinálta – kb. ezek az indokok.
      Erősen nacionalistának lenni nem jelenti azt, hogy utáljuk a másik nemzetet, hanem, hogy büszkék vagyunk a sajátunkra, de hagyjuk a másikat olyannak, amilyen. Ezt én ebben az országban láttam először. Európa nagyon elcsúszott ezen a banánhéjon már nagyon régen.
      Ez az egyik véglet, a hegyekben a kurd (laz, arab stb.) falu. A másik pedig a modern nagyvárosban a modern török, akinek lakásában a high tech legalább olyan fejlett, mint Európa nyugati felén, több nyelven beszél, két diplomája van, a gyerekei modern egyetemen angolul tanulnak mindent és a felesége egy nagy cég marketingigazgatója – ez is Törökország. Olyan, mint Európa? Olyan – és mégse olyan 🙂

      1. persepolis72 szerint:

        Persze, én most nem akartam általánosítani, ez egy konkrét eset volt ezzel a pasival, aki a Szürke farkasok közé tartozott, és nem kimondottan kedvelte a kurdokat (mellesleg már meghalt, és nem ágyban párnák között). Történelmi végzettséggel azért meglehetősen tudatában vagyok a nacionalizmus jelentésének. 🙂
        De lássuk be (és most elnézést kérek minden pozitívan nacionalista töröktől, aki még szereti is a kurdokat), h Törökország kurdok lakta területein nem kevés utalást látni arra nézve, h most ki ott az úr. Amikor domboldalakon, messziről jól kivehetően olvasható, h “Törökország a törököké” (ami még rendben is lenne, ha Ankarától nyugatra olvasnám), de a Van-tó mellett inkább hergelőleg hat egy kurdra, aki csaknem 4000 éve ott él (és akkor még hol voltak a törökök!!!). Igaz, a kőolaj nagy úr, és persze hogy senki sem akar rajta közösködni.
        Ezt írtad: “Erősen nacionalistának lenni nem jelenti azt, hogy utáljuk a másik nemzetet, hanem, hogy büszkék vagyunk a sajátunkra, de hagyjuk a másikat olyannak, amilyen.” Ez szép is lenne, ha valóban így lenne, de ez sokkal inkább a Te elképzelésed, sajnos azonban a valóságban nem így működik. A nacionalizmus elvileg valóban egy egészséges saját nemzetszeretet lenne, de a valóságban sajnos többnyire szélsőséges módon nyilvánul meg, így nem csoda, hogy az egyik legtöbbet vitatott politikai eszmerendszer.
        Mivel a nacionalizmus a nemzet és állam egységéből indul ki, és azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga illeti meg (quasi az ő szemszögéből teljesen érthető, ha ma Törökország határain belül bárhol hirdetheti, h Tr.o. a tr-öké), mégis visszásnak tűnhet egy legalább annyira nacionalista kurd szemében, akik sokkal régebb óta élnek ezen a vidéken, mint a törökök. Abban persze igazad van, hogy a nacionalizmus önmagában jó dolog, a szélsőséges formája már inkább sovinizmus, így e szélsőséges elhajlásokat inkább ennek kellene nevezni, semmint nacionalizmusnak. És ez igaz törökre, kurdra, magyarra, románra, szlovákra, szerbre egyaránt…

  6. persepolis72 szerint:

    “Erősen nacionalistának lenni nem jelenti azt, hogy utáljuk a másik nemzetet, hanem, hogy büszkék vagyunk a sajátunkra, de hagyjuk a másikat olyannak, amilyen.” – ez a patriotizmus, és nem a nacionalizmus…

  7. Anita szerint:

    Sziasztok! Nekem nem ezzel a politikai résszel lenne kérdésem, vagy aggályaim, hanem párkapcsolattal. 4 hónapja vagyok kapcsolatban egy török sráccal, aki Magyaroszágon tanul. Hivatalosan nem járunk, de végülis ugyan az a helyzet. Nagyon jól érezzük magunkat együtt, és megértjük egymást, viszont a kulturális háttér miatt nem bízom benne. Úgy értem, ezt, hogy én bízom benne mint férfiban, és nincs semmi kétségem hogy hűtlen lenne hozzám vagy elárulna. Csakis a kultúra. Én pár héten belül külföldre költözöm határozatlan időre, de ő még itt marad tanulni pár évig. Kicsit furcsának tartom, hogy 4 hónap után, már azt mondja, hogy velem akar élni élete végéig, és nem akar elveszíteni és ő vár rám. Ne mondjak neki olyat, hogy a távolság akadály, mert ha szerelmes ő nem akar senki mást. Ez nagyon hízelgő, de még soha életemben nem gondoltam, hogy ilyen kétségbeesett leszek. Sokat beszélgettünk arról, hogy Törökországban milyen egy házasság. És amikor a szüleimmel ebédeltünk akkor elvárta, hogy kiszedjem neki és az egész családomnak az ételt. (mindenki mulatságosnak találta ezt, mert nálunk nem szokás, kivéve én.) Aztán jött az, hogy hogy ide ezt, hozd ide azt. Ez persze nem nagy dolog de 1 nap 15x már idegesítő, amikor ő meg sem mozdul. Aztán a szex.. ha ő akarja akkor “kell”. Az nem számít ha én nem akarom, csak akkor hagy ha bunkó vagyok vele. Ezután lelkiismeretfurdalást kelt bennem, de bármivel kapcsolatban nem csak szex terén. Nekem ez nem tetszik.. mintha nem tudnám magam kontrollban tartani, vagy nem törődni a hisztijével. Emellett sosem hallgatja meg az én verziómat, mindig csak mondja mondja a saját verzióját.
    Ezeket a dolgokat szóvá is tettem neki, és mondta, hogy beszélnünk kell. Elmagyarázta, hogy az ő kultúrájukban az a szokás, hogy a nők kiszolgálják a férfiakat. Az a feladatuk hogy felvidítsák őket, boldoggá tegyék, és tiszteljék őket. És hozzá tette, hogy ez persze kölcsönös. HA beteg vagy és ágyhoz vagy kötve akkor ők szolgálnak ki téged, blabla.. Én mondtam, hogy de ez nem jó.. hol itt az egyenlőség? csak ha a halálomon vagyok?? Igazából már belezavarodtam az egészbe.. mondtam, hogy én nem török lány vagyok és nem fogok ekkora mértékben változni, erre a válasz “de török vagy. és az is leszel. meglátod tetszeni fog.” Ezt persze viccesen mondta, de nagyon megmaradt bennem. Mondta, hogy Törökországban a házasság életre szóló dolog, max 5% válik el, mindenki együtt marad. Nyáron mindenképp szeretné, ha elmennék hozzá, hogy bemutathasson az anyukájának, mert nagyon fontos lenne ez neki, és hogy neki ott mindene van, ne vigyek semmit csak magamat. Azt mutatja meg érezteti velem, hogy el akar venni, és “idomítani hogy jó feleség váljon belőlem”.
    Annyira nem tudom, hogy mit tegyek.. belemenjek egy ilyen nehéz dologba? Vagy csak játszik velem? bár akkor nem mesélt volna olyan sok mindent erről a dologról. de nem is akarok megházasodni…ezt mondtam neki, és a válasz: “csak Isten lehet egyedül, az emberek nem. és majd megfogom érteni ezt egyszer mikor nyugodt életet szeretnék és családot, és egy férjet aki életem végéig törődik velem. (és hozzátette hogy törökországban ez a normális)”
    Nem tudom őt megérteni az ő logikáját. Légyszives valaki válaszoljon erre, mert nem tudom mit tehetnék..azt hiszem szeretem őt, de nem tudnék az elvárásoknak megfelelni anélkül, hogy feladnám magam..=//

    1. Anita szerint:

      ő 21 éves, én 20 vagyok, és a nehéz dolog alatt csak a kapcsolatot értettem.

    2. TéDé szerint:

      Szia! Szerintem az utolsó mondatodban már egy kicsit válaszoltál is magadnak. Ha fel kell adni magad, akkor régen rossz, nem? Még olyan fiatal vagy, nem kell elhamarkodott döntéseket hozni és rögtön elköteleződni. Hallgass az ösztöneidre, hogy mi az, ami jó Neked. Ha kételyeid vannak, akkor gondolkozz el a következő lépésen, mit tudsz bevállalni és mit nem. Felteszem a kommented a facebook oldalra is, hátha ott mások is bekapcsolódnak.

    3. Kata szerint:

      Szia!
      Az én párom is török. Az én történetem eléggé érdekes de lehet, hogy valamivel segíthetek neked. Én 21 éves vagyok most Törökország keleti részén élek. Számíthat az is, hogy keletről vagy nyugatról származik. Nagyon sok különbség van a kettő között. Itt ahol élek a nők 90% kendőt hord. Ha egy feleség megcsal egy férfit a család kötelessége, hogy megbüntesse. És a házasság egy életre szól. Találkoztam olyannal is akinek több felesége volt. Papíron persze csak egy lehet, de a vallásuk miatt több is engedélyezett. Nagyon család koncentrikusak. Én Magyarországon laktam amikor elkezdtünk beszélgetni interneten. Ő katonaságban volt, Törökországban kötelező a katonaság ami 15 hónap. Minden nap beszélgettünk, mindennap felhívott. Szerencsénkre mi ugyanúgy gondolkodunk a dolgokról, ugyanaz tetszik mindkettőnknek. Nagyon megszerettem, teljesen más volt mint a többi srác, kedves, udvarias és ha megbántott vagy valamin összevesztünk rögtön kibékültünk. Mint megtudtam ennek a valláshoz van sok köze mert úgy tartják, hogy ha valakivel összevesznek ki kell békülni minél hamarabb, félre kell tenni azt, hogy ki volt a hibás. És ez nagyon jó dolog. Na szóval vártam rá 1 évet,hogy találkozzunk de ő nem tudott mo-ra jönni ezért én mentem ki hozzá. Tudom eléggé naiv vagyok a családomtól, barátaimtól kaptam hideget meleget, de én teljesen megbíztam benne. A családja nagyon vallásos, de a párom nem annyira. Török barátnőm mondta nekem, hogy biztos megfogja kérni a kezem, mert itt ez a szokás. És hát igaza is lett. A családjának nagyon fontos volt, hogy minél hamarabb összeházasodjunk mert mit fog majd szólni a többi rokon,hogy házasságon kívül együtt vagyunk. Ezt nagyon elítélik Törökországban. Fél éve vagyunk házasok de nálunk egyszersem fordult elő ami nálatok, hogy ezt ide rakd oda rakd. Nekem mindig azt mondja, nem kell takarítanom ne fárasszam ki magam. Néha ő mosogat el. 🙂 Ha valamiben dönteni kell mindig megkérdezi a véleményem. Nagyon tiszteli a nőket. Nem ismerem a párodat, de amit írsz róla az alapján kicsit erőszakos típusnak tűnik. Sajnos nagyon gyakran előfordul Törökországban, ha a dolgok nem úgy történnek ahogy a férfi szeretné bántalmazza a feleségét. Páromnak az apja ilyen például, pedig az anyukája akit imádok egy angyal még sose láttam, hogy valaki minden kívánságot lessen amit a férje kíván. De még így is ő a hibás mindenben. Párom apjával nagyon sok vitám volt mert nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe. És a párom teljes mértékben mellettem áll, pedig itt egy apa szava szent. A rokonai ami körülbelül 2000 fő nagyon szeretnek. Ha vendégségbe megyünk a férfiak és a nők külön szobában vannak. Nem hordhatom azokat a ruhákat amiket szeretek, mert illetlenség. De amikor ankarában voltunk ott nem volt baj, mert ott nem olyan szinten vallásosak mint keleten. Véleményem szerint jobban teszed ha keresel valaki mást, mert ha már az első 4 hónapban nem érzed magad biztonságban az elkövetkező időkben még rosszabb lesz…

    4. Liza szerint:

      Szia! Így röpke 10 év után mi lett a sztoriból? 😀 😀 bocsi én csak most olvastam

  8. Iza szerint:

    Az itt felsoroltak egy kivulalo szemevel nezve eppen eleg arra hogy ne folytasd tovabb ,meg most idoben lepjel amig tudsz ..ennyi! Meg egy olyan csaladban is vannak gondok ahol mindeki nagyon rugalmas es ugymond szabadsag van..de bizony akkor is alkalmazkodni kell ami egy nem torok nonek nagyon nehez tud lenni. JO ! mashol is alkalmazkodni kell de itt mas vilag van. Es a szabadsag szo is mast jelent, ami neked termeszetes az nekik nem, es forditva. !

    1. TéDé szerint:

      Izának nagyon igaza van, Anita! A Te pasid nagyon úgy fest, hogy nem a rugalmasabb fajtából való, szerintem hosszú távon nincs az a szerelem, ami ezt kibírná. Nyilván a döntés a Te kezedben van, de soha ne kezeld őt úgy, mint egy másik srácot, mert teljesen máshonnan jött. A leírtak alapján eléggé körvonalazódott az ő értékrendje, ez nem is fog változni valószínűleg, erre készülj, ha bevállalod…

  9. alannya szerint:

    Èn 24èves vagyok a párom török aki nèmetországban született 26 ö nagyon modern felfogâsù ès a családja is pl.mi Is házasság nèlkül èlünk együtt boldogan termèszetesen vannak vitàk de gyorsan ki is bèkülünk.
    A török fèrfiak elèggè temperamentumosak gyorsan dühbe jõnnek gyorsanehiggadnak, majd gyorsan megbánják azt amit mondtak ès öszintèn szívböl amit Kata is irt.
    Mellesleg pedig minden tiszteletem az övè, csak ilyen lány tud megmaradni török fiuval aki haggya hogy az èrzelmei vezessèk èrtem itt a szerelmet ami kivit egy idegen országba mert ök is ilyenek.
    Pl egy úgynevezett euròpai tipikus modern nö biztos nem maradna meg török ferfivel ahol a szabyok az èn pènzem a te pènzed, a te munkád az èn munkám a te szabadidöd az èn szabadidöm ès stb…..szóval ahol megy nagyon a felek közti külòncködès.De örülök hogy vagyunk mèg páran akik a tradiciókat követik ès èrzik a tipikus nöi fèrfi szerepet egy párkapcsatban.

  10. Hajni2003 szerint:

    Sziasztok!

    Elolvastam pár cikket az oldalról, leginkább a párkapcsolattal kapcsolatban, kaptam válaszokat de még igy is sok kérdés kavarog bennem.
    Bécsben élek és nyelvtanfolyamra járok, jár a csoportba egy török srác. Már az első naptól megtetszett, akkor még nem is tudtam milyen származású, ami most se számít, csak ezáltal több a felmerülő kérdés, kétség. Az apukája kettős állampolgár, osztrák is megvan neki, van egy ikertesója, 27 éves(ek), /én 26/ az anyukája Isztambulban él, azt hiszem a szülei elváltak. Facebookon már beszélgetünk, eljött múlt szombaton a barátaimhoz kártyapartira, üzenetben irja, hogy hiányzom neki, meg szeretne több időt tölteni velem, de a suliban meg, pár lopott mosolyon és pillantáson kívül nem változott a viselkedése, ugyanolyan mint a többiekkel, de lehet náluk ez a normál. Barátaim a kártyaparti után azt mondták, látszik, hogy érdeklem de nem nagyon ért hozzám, néha ha “közös erővel” nyertünk kezet fogott (???). Viszont intenziven érdeklődik irántam, szünetben beszélgetünk, elkisér a metróval, még ha az ellenkező irányba megy is, de azóta megfigyeltem tényleg keveset ér hozzám. Még soha nem volt “dolgom” más származású férfival, ő nagyon megfogott. Mikor vele vagyok végtelen nyugalmat érzek, amit néha meditálás alkalmával értem csak el, annak ellenére, hogy mindketten keveset beszélünk németül. Nővérem azt mondta, hagyjam magam sodrodni. Az a furcsa számomra, hogy ahhoz képest amiket ír, a többiek előtt kimérten viselkedik, mikor “kettesben” leszünk az utcán kicsit enyhül. Ez ugymond jellemző viselkedésük?
    (Bocsika a kisregényért 😉 )

  11. Ági szerint:

    Sziasztok! Én fél éve vagyok együtt egy török-kurd sráccal. Mindketten Németországban élünk a családjainkkal és itt is ismerkedtünk meg.

    A fentiek amiket a cikkekben leírtál teljesen igazak. Ő is pont úgy dühbe tud gurulni és pont olyan hamar le is tud nyugodni,én meg csak nézek hogy most mi van 😀 Ugyanakkor nagyon családcentrikus ,heves az ágyban, bókokkal kedvességekkel halmoz el. Igen fiatal vagyok még 17 éves és vele volt az első alkalmam de nagyon boldog vagyok ,hogy vele volt ,mert ő ezt tényleg kincsként tekintette,odafigyelő volt és ez neki is pont olyan fontos volt mint nekem. A cikkedet olvasva rá is jöttem ,hogy miért szeretem őt ennyire és ha már Németországban élek akkor miért nem egy német pasi kell nekem.

    Az én párom 18 éves szóval a modernebb korosztályba tartozik. Elhív magával ha a barátaival elmegy szórakozni. Miattam nem tartotta a Ramadánt sem.

    Néha persze mi is összevitázunk. Általában az hibámból ,mert még néhány dolgot nem értek mit és hogy lenne a legjobb csinálni vagy a dolgok miért pont hogy történnek ahogy kellenek.
    Sok minden furcsa nekem de már rájöttem ,hogy neki ezeket a normális dolgok.Én nem ebben nőttem fel,Magyarországon minden másik lenne a helyzet nem azt mondom ,hogy jobb csak másabb.
    Mondok egy példát. Majdnem mindennap nálunk van Anyukám nagyon megszerette őt, mindig mondja ,hogy őt aztán jól kifogtam. Nagyon jó ,hogy anyukám így szereti őt de néha rám jön az irigység.Itt nem kell rosszra gondolni csak úgy értem ,hogy én is szeretném ha az ő családja is megszeretne engem. Eddig 5 percet találkoztam az Anyukájával úgy láttam ,hogy szimpatikus voltam neki. Amikor felhoztam a páromnak .hogy szeretnék újra az Anyukájával találkozni vagy az Apukáját és a Nővérét megismerni akkor azt mondta ,hogy nem vihet haza csak úgy mintha a jegyese lennék. Itt tudatosult bennem ,hogy nagyon sok idő lesz amíg a családjához fogok tartozni ,mert mi mások vagyok.

    Tényleg teljesen szívünkből imádjuk egymást és ahhoz képest ,hogy fiatalok vagyunk elég a komoly a kapcsolatunk. Persze mindig vannak kérdéseim és kételyeim,aggodalmaim. Ma van a bayram,jó persze ,hogy most nem akarok velük ünnepelni de mi lesz ha telnek az évek és esetleg hozzá megyek. Akkor majd én otthon ülök amíg ő a rokonokat látogatja? És mi lesz karácsonykor? Mi nem vagyunk azok a vallási család és karácsonyt nem a vallás miatt tartjuk ,hanem tényleg a család miatt, hogy együtt lehetünk. Akkor is majd úgy lesz ,hogy én a családommal ünnepelek ő meg otthon marad? Pont az év egyik legfontosabb napján nem lenne ott velem ahol a családommal vagyok. Ez pont olyan mintha nem is tartozna családomhoz teljesen?
    Tudom ,hogy előre szaladtam az időben de próbálok reálisan is gondolkodni és rózsaszín felhők mögé kukkantani.

    Elnézést a hosszú regényért amit írtam ! Jó volt kicsit valakinek leírni és kiönteni a szívemet.
    Köszönöm a cikkeidet! Sok jó hasznos segítséget találtam már a páromhoz! Várom a többi cikkedet és minden jót!

  12. Vica szerint:

    Sziasztok. Szerelmes vagyok egy török muszlim férfiba. Ő is nagyon szeret engem. Felesége van Törökországba nekem férjem itthon. Minden nap beszélünk, kamerán, chaten, elmondta hogy nagyon boldog velem. Én is boldog vagyok, olyan mintha nem is lenne igaz az egész, mesebeli. Meg beszéltük hogy nem válik el mert akkor rossz embernek érezné magát, engem akar nekem adja szívét, lelkét. Viszont valamiért nem hagy nyugodni a gondolat hogy mi van ha másol is van szeretője. Kamion sofőr ( na ne ez alapján ítéljük). El mondta hogy belém szerelmes, és látom is rajta, voltunk már együtt is. De honnan tudhatom bízzak e benne. Kérlek segítsetek. Épp válok, igen miatta.

  13. Letti Bodi szerint:

    Büszke vagyok a TÖRÖK páromra!
    Minden szava igaz a cikknek!

  14. Andrasy Lilla szerint:

    Nagyon jol teszed..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük