Párkapcsolat - Mindennapok, Személyes

Török tanfolyami élmények

http://tsa.uga.edu/turkish_classes.htm
http://tsa.uga.edu/turkish_classes.htm

A kezdeteket leszámítva eddig az é l e t tanított a törökre – amit Önder tanítgatott, ami ragadt rám vagy amit ellestem. Az alapokat még könyvből néhány kedves barát segítségével sajátítottam el, aztán tényleg csak a hétköznapok maradtak. Egyik ismerősünkkel kezdetben még a kevéske angolját igénybe véve kommunikáltunk, majd idővel egyre inkább átment a dolog félig török félig angolba. Olyannyira, hogy a kedves ismerős már hajlamos volt elfelejteni, hogy én még közel sem beszélek ám anyanyelvi szinten 🙂 Miután elárasztott valamivel gyors hétköznapi nyelven és csak mosolyogva közöltem, hogy nem értem, akkor váltott vissza a lassú, tanító jellegű fokozatra.

Diyarbakırban esély sem volt igazi nyelvtanfolyamra, ezért úgy terveztük, hogy ha majd máshová költözünk, akkor mindenképpen elkezdek egyet. Sokan szegezték nekünk a kérdést Önderrel, hogy a “tanítgatáson” kívül miért nem beszélünk itthon törökül, hisz meggyorsítaná az egészet. Érdekes dolog ez és többek blogján olvastam hasonlót. Az elején azért nem használtuk, mert nem tudtuk. Ahogy tanultam, csak gyakoroltunk, de soha nem beszéltük állandóan. Az angol a közös nyelvünk, azzal kezdtük, azzal építettünk fel mindent magunk körül. Egy másik nyelv (még ha az lenne a legindokoltabb is a helyzetünkben) teljesen más nyújt, főleg ha az egyik fél még az elején jár. Később biztosan változni fog, nem tudom. Akik időben előttem járnak már jobban tudhatják.

A hosszú felvezetés után rá is térek arra, amiért tulajdonképpen elkezdtem írni ezt a bejegyzést. Tegnap jött el a napja, amikor elkezdtem az első igazi tanfolyamomat.

Két csoportot indítottak, egy kezdőt és egy haladót. Gondoltam megnézem mindkettőt és majd eldöntöm, hogy melyikhez vagyok közelebb. A haladó csoportban csak páran vannak, a kezdő csoport sokkal népesebb mintegy 20 tanulóval. Főleg angolokról van szó, de rajtuk kívül írek, skótok, hollandok és még egy szem japán is látogatja az órákat. Igazi nemzetközi csapat, az óra előtt és a szünetben nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon barátságosak. Némelyek azonnal “szárnyuk alá vettek” mint újoncot, mi hogy működik, ki honnan jött, stb. Hirtelen nem kis nehézséget okozott megérteni a brit angolt és az ír angolt, az én fülem számára nagyon erős akcentussal beszélnek. A pálmát azonban egy walesi úriember vitte el 🙂

Az óra alatt döbbentem rá, hogy milyen komoly előnyöm van velük szemben a magyar anyanyelvvel. Említettem már Nektek korábban, hogy miért könnyebb a török nyelv számunkra, mint pl. az angoloknak. Ez nagyon így van, most hallhattam és láthattam. Felolvasáskor a török szavakat angolosan próbálták kiejteni, nekik nagyon idegen az ahogy-írják-úgy-ejtik módi. Nem beszélve a toldalékolásról… Bevallom, aranyosan viccesek voltak, persze egyáltalán nem kárörvendtem rajtuk :).

Az első benyomásom jó a csoportól, sokkal jobb, mint amire számítottam. A törököktől többször hallottam negatívumként, hogy pl. a britek fennhordják az orrukat velük szemben. Első nekifutásra semmi ilyet nem érzékeltem, de tegyük hozzá, hogy én magam is külföldiként mentem oda. A felszín alatt nem tudom mi lakozik, biztosan fogok még jelentkezni érdekesebb történetekkel…

Az egyik szünetben pl. két angol a teázásról beszélgetett, milyen a török tea, melyik a jobb, az angol vagy a török, melyikük mennyi tejjel issza, stb. A tej és a tea kombinációra igyekeztem nem mutatni, hogy a hideg is kirázott. Kedvesen érdeklődtek, hogy mi Magyarországon hogyan isszuk a teát, somolyogva válaszoltam, hogy nem tejjel 🙂

“Török tanfolyami élmények” bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. Elif szerint:

    Pedig a török tea különösen finom tejjel is szerintem, egyszer valahogy kipróbáltam és nagyon bejött, persze nem folyamatosan így iszom és a párom meg sem kóstolná, de azért a helyedben egyszer majd adnék neki egy esélyt. 🙂

  2. TéDé szerint:

    Ha egyszer brit földre vet a sors, mint helyi sajátosságot, biztosan kipróbálom. Addig azt hiszem maradok a citrom-méz kombinációnál 😀
    Valószínűleg én sem tudnám Öndert rávenni, hogy megkóstolja 🙂

  3. Edit szerint:

    Lehet, hogy lemaradtam valamiről: azt írod, hogy akkorra tervezted a tanfolyamra járást, ha elköltöztök Diyarbakirból. Most jársz, tehát már elköltöztetek? Melyik postot hagytam ki?

    1. TéDé szerint:

      Mondhatjuk azt, hogy félig-meddig már elköltöztünk. Nem hagytál ki posztot 🙂

  4. Petra szerint:

    Es most melyik varosban vagytok? Hol kezdted a tanfolyamot? Sok sikert!

    A “brittek fennhordjak az orruk”-rol meg csak annyi, hogy ha az embernek nincs kisebbsegi erzese, akkor meg akkor sem gondolja, hogy lenezik, ha az veletlenül igaz. 🙂 Tehat fel a fejjel, legy mindig büszke magadra, barhova vet is a sors…

    1. TéDé szerint:

      Most Fethiyében időzünk valamennyit a családnál, itt rengeteg brit él és nekik elég sokféle tanfolyamot indítanak. Köszi, majd kiderül hogy alakul 🙂

      Én semmilyen lenézést nem éreztem, ezt csak több töröktől hallottam már az elmúlt időszakban. Hogy valóban igaz-e a brit-török kapcsolatokra általánosságban, nem tudom, de külföldiként ebben a csoportban valószínűleg nem is fogom megtudni. Mindenesetre érdekes szociológiai megfigyeléseket lehet folytatni. Még szép hogy büszke vagyok magamra, a származásomra, ezzel a részével nem is volt baj soha 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.