Párkapcsolat - Mindennapok, Személyes, Uncategorized

További gondolatfoszlányok arról, hogy érdemes-e belevágni egy törökkel

Persze, hogy érdemes, de nem szaladok ennyire előre. Emlegettem korábban, hogy nagyon sokan fordultok hozzám különböző török-magyar párkapcsolati kérdésekkel, ennek kapcsán a legutóbb a török pasik általános mozgatórugóit próbáltam boncolgatni.

Most egy kicsit máshonnan közelítem meg a témát, ezúttal Tina hozzászólása indította meg a gondolataimat. Elkezdtem megírni neki a válaszomat, majd úgy döntöttem, hogy inkább itt osztom meg veletek a véleményemet és egyúttal arra buzdítalak benneteket, Kedves Olvasók, hogy ti is tegyétek hozzá a sajátotokat.

Millió kérdés kavarog az ember lelkében a kezdetekkor, legyen az személyes ismerkedés vagy virtuális. Nem elég, hogy új pasi a láthatáron, de ezt tetézi, hogy más országból, más kultúrából, netán más vallási háttérrel. Teljesen értem, hogy min mentek keresztül, annak idején nekem és sokunknak végig kellett járnunk ugyanezt az utat. Mégsem hiszem, hogy bármelyikünk is tudna helyes választ adni arra a kérdésre, hogy érdemes-e belemászni vagy sem, mert nem ismerjük a srácokat és lehet, hogy titeket sem, így nem lenne fair. Erre gondoljatok, amikor a környezetetek csuklóból leírja ezeket a “török” fiúkat, csak a származásuk és egyéb külsőségek miatt. A rosszul elsült történetek mellett van sok jó is. De!

Legyetek okosak az ismerkedés alatt, legyetek tisztában azzal, hogy az ő értékrendjük más lehet, más fontosnak tartott szempontokkal, más mozgatórugókkal. Ezeknek jó utánaolvasni és szem előtt tartani. Figyelni kell a jelekre, apróságokra, nem tudom, a női ösztön ilyenkor sokat tud segíteni, hallgassatok rá. Ezzel együtt hallgassatok a józan észre is, látni kell a fától az erdőt. Könnyű ezt mondani persze, amikor az ember éppen be van gőzölve.

Az interneten, cseteléssel, webcamen induló kapcsolatok nagyon érzékenyek és törékenyek. Hisz csak egy képet és egy érzést kapunk azon keresztül, de Isten tudja, hogy a valóság mit rejt, az ott elhangzottaknak nem árt rendesen utánajárni. Kell a találkozás, akik még ezen vacillálnak, hogy találkozzanak-e vagy sem, azoknak azt ajánlom, hogy mindenképpen, hiszen anélkül hogyan is lehet megismerni a valóságot? A lényeg, hogy kellő óvatossággal kezeljétek a dolgot, de nem azért, mert török, hanem mert egy “vadidegen”. Lehetne ő bármely ország szülöttje, akkor is idegen… Ha smakkol a dolog, akkor ne csak egyszer, hanem minél többször találkozzatok, különböző élethelyzetekben, a család körében, stb. A házasságkötés nagyon ráér, várjatok vele egy kicsit. Mindent megígér a srác? A csillagokat is lehozná az égről? Lehet, hogy tényleg így van, de nem árt letesztelni, elő a női fifikával.

Mindenkit arra szoktam biztatni, hogy ne dobják el az esélyt csak a külsőségek és a környezetük által rájuk gyakorolt nyomás miatt. Mit lehet tudni. Az ember nyilván így is pofára eshet a végén, a pakliban minden benne van. Hát persze, ettől félünk a legjobban, de sajna semmilyen garancia nincs, semmilyen védőháló – kockáztatni kell.

Nézzétek el nekem, hogy csak a női oldalról írok, nem volt alkalmam még magyar srácokat kifaggatni a török női szakaszról. Ha esetleg van köztetek olyan, aki ezzel is tisztában van, szívesen vesszük a tapasztalatait.

“A puding próbája az evés.” – tartja a mondás. Ezt annyival toldanám meg, hogy akármennyire is mozgolódnak a hormonok, próbáljátok meg nem teli szájjal habzsolni azt a pudingot, hanem szépen kanállal eszegetni, miközben odafigyeltek az ízekre, az illatára, a rátok gyakorolt hatásra. És hogy a végén elcsapja-e a hasatokat? Kívánom, hogy ne így legyen!

“További gondolatfoszlányok arról, hogy érdemes-e belevágni egy törökkel” bejegyzéshez 26 hozzászólás

  1. selimah szerint:

    Kedves Mindenki!

    Remélem tudok segíteni azoknak, akik még bizonytalankodnak amiatt, hogy a (leendő) párjuk török. Mi a párommal távkapcsolatban élünk, Törökországban ismertem meg, igyekszünk minél többször találkozni, ahogy anyagilag lehetséges. Egyikünk sem ront fejjel a falnak, ki kell várnunk azt az időpontot, amikor majd együtt tudunk élni, ez nyilván nem könnyű, még rengeteg pénz, utánajárás, ügyintézés stb. Ami mindenképpen bíztató jel, ha bemutat a családnak, (velem megtörtént), és a megfontolt gondolkodás. Beszéltünk már a házasságról is, mindketten szeretnénk, de azért az még jóval odébb van. Szerintem mindenképpen érdemes azzal még várni. A kulturális különbségekről annyit, hogy nyilván nem szabad felette elsiklani, mindkét félnek sokat kell tanulni a másikról. Ez bizony kompromisszumokkal jár, de azért tiszteletben kell tartani a másik fél határait. A féltékenység mértéke az amin én először megrökönyödtem, de mostmár kezdek hozzászokni, már kezelni is tudom :).
    Egyébként soha életemben nem voltam még ilyen boldog, és én sem gondoltam volna, hogy egyszer török párom lesz, sőt, hogy távkapcsolatban fogok élni :). Még senki nem féltett ennyire, és törődött velem. Ez nagyon tetszik benne, hogy mindig megkérdezi, hogy épségben hazaértem-e, hogy minden rendben van-e, ha pl. picit fáj a hasam, megjegyzi, és még másnap is megkérdezi, hogy elmúlt-e. Az ilyen apróságokból lehet összerakni a képet, hogy a srác tényleg komolyan gondolja. Ezek azok az apró női fifikák, a nagy ígéreteket érdemes óvatosan kezelni. Én bíztatok mindenkit, a szerelem határtalan, és különben is, sokat lehet utazni, a török konyha isteni, a nyelv is érdekes, és rengeteg közös vonásunk van a párommal, szóval nem kell megijedni, de azért csak okosan!

    1. Petra szerint:

      Sok esetben semmit nem jelent, ha egy török fiu bemutat a csaladjanak. Sajnos szemely szerint ismerek több olyan esetet, ahol a fiu meghivta a csaladi hazba egy par hetre az epp aktualis szlovak/magyar/orosz baratnöjet, majd miutan kiszorakozta magat, különfele indokokkal hazaküldte. Ennyi.
      Nem egyszer hallottam a sajat füleimmel, hogy targykent beszelt egy török pasi a “baratnöjeröl” annak füle hallatara, es lealacsonyito dolgokat mondott rola, hiszen a lany ebböl semmit nem ertett, mert nem tudott törökül. Közben pedig evekig tartotta fenn a “kapcsolatot”. Undorito dolgok ezek.
      Szoval nem art resen lenni.

      1. selimah szerint:

        Az szép….mondjuk nekem a párom mindig elmondja, hogy sok török pasi gusztustalanul viselkedik…ezek szerint a család és a barátok is falazhatnak….fura…

    2. Eszter Rózsás szerint:

      Kedves Selimah, szeretnék kérdezni privibe tőled dolgokat ezen a téren, de nem szeretném, ha ez kitudódna. Ha lehetséges lenne, megírnád nekem az email címedet és oda megírnám mindent amire kiváncsi vagyok
      Egy érdeklődő

      1. Selimah szerint:

        selimahdancekukacgmailpontcom 🙂

    3. arwen szerint:

      Sziasztok.

      Én tavaly nyáron ismertem meg a páromat, s őszintén szólva az akkor együtt töltött 4 nap után eszembe sem jutott, hogy ez járható út. Minden szempontból a legrosszabbul álltam a dologhoz: nem hittem a távolságban, a kulturális különbségek áthidalhatóságában, abban, hogy egy esetleges párkapcsolatban nőként tényleg önmagam lehetnék mellette, és legfőbbképpen nem hittem abban, hogy egy ilyen férfi, aki ráadásul a turizmusban dolgozik hűséges tud lenni, vagy egyáltalán fel tud/akar vállalni egy kapcsolatot. Szóval érzelmek ide vagy oda, úgy döntöttem, ez egy fellángolás, de józanabb és elővigyázatosabb vagyok annál, hogy engedjek neki, majd elmúlik.

      Tartottuk a kapcsolatot, tervezgettünk, hogy majd valahogy újra találkozunk, azt mondta a szezon végén szívesen meglátogat itthon, de nem igazán voltunk egy pár, és én kifejezetten kértem tőle, hogy ne mondja nekem azt, hogy hűséges, meg ne bolondozzunk olyanokkal hogy együtt vagyunk hát evidens hogy nem. Így telt el 4 hónap és az istenért nem akart elmúlni a dolog úgyhogy fogtam magam és visszamentem, azt várva, hogy majd nevte egymásra nézünk és belátom, hogy ez tényleg csak egy nyári kaland volt. Na hát én most is épp Törökországban ülök és várom hogy végezzen a melójával, úgyhogy a novemberi látogatás végén már úgy jöttem haza hogy egy pár vagyunk, hűséget fogadtunk egymásnak, 2 hét alatt vízumot intézett magának és karácsonykor 2 hétre Pestre jött, találkozott a családommal, a családomnak leesett az álla, imádják úgy ahogy van pedig ők aztán rendelkeznek előítéletekkel rendesen.

      Segített nekem, hogy a munkámat össze tudjam kötni itteni lehetőségekkel, úgyhogy mostantól havi rendszerességgel tudok jönni néhány napra, a munkahelyén büszkén mutat be mindenkinek, és Selimah minden szavát csak alátámasztani tudom: soha nem éreztem még magamat ennyire nőnek valaki mellett, minden léptemet lesi, rettentő figyelmes, mindig megkérdezi hogy vagyok, sosem mulaszt el felhívni csak azért hogy megkérdezze minden rendben van e. Imádom, hogy nem kap hisztériás rohamot, mint hozzáteszem a magyar pasik 90%-a, ha épp engem borít el a féltékenység hogy ez ki az ki és hogy biztos hogy hűséges vagy e, akkor veszi a fáradtságot és elmondja 100szor ha kell, hogy igen.

      Persze, még most is sokszor gondolkodom ezen, hogy hogy is van ez, mit lát ő bennem, mi fontos neki belőlem, és hogy vajon tényleg hűség e ez a hűség, hogy nem lehet e, hogy ő férfiként valahol úgy van ezzel, különösen a török férfiak libidóját ismerve, hogy nyilván velem van meg szeret meg odafigyel rám, de… nem tudom. Én úgy döntöttem, hogy megbízom benne, akkor is, ha tele vagyok kételyekkel még, betudom ezt annak, hogy tök idegen területeken kalandozom, amiket még csak most fedezek fel. Felesleges bizalmatlankodnom, csak azért, mert nem ismerem. Inkább csak óvatos vagyok, mert ha meg mindez tényleg igaz, akkor ennél jobbat és teljesebbet nem is tudnék kívánni.

      Meg aztán engem is nyilván elborítanak a kételyek néha, hogy amikor törökül beszélnek akkor vajon mit mondanak, “jesszus biztos rólam van szó”, de egy ponton túl elképzelhetetlennek tartom, hogy minden ismerőse ekkora póker arc lenne… 🙂 Amikor kérdőn nézek, mindig azonnal fordít. A végtelenségig lehet bizalmatlankodni azt hiszem, de egy ponton már tudatos döntés kérdése sztem, hogy az ember inkább csak elővigyázatos, vagy feleslegesen ijed meg a saját árnyékától minden második pillanatban.

      Ígérem update-elni fogok. 🙂

      1. TéDé szerint:

        Szia!
        Köszi, hogy megosztottad velünk a történeted! A leírásod alapján úgy tűnik, hogy egy olyan srácot találtál, akiért – ha mondhatom így – megéri esélyt adni az egésznek. Remélem, hogy hosszabb távon is működni fog és áthidaljátok a nehézségeket, mindenképpen várjuk a fejleményeket! 🙂

  2. Oláh Martina szerint:

    Köszönöm a hozászolásokat!Jó érzés volt olvasni!Tudom hogy az emberek sajnos képesek bőrszín és stb alapján ítélkezni.Nagyon rossz volt napi szinten,hogy az ember az úgymond barátaitól is megkapni azt hogy”úristen jól vagy az egy török,félnék tőle”Függetlenül,hogy török az a férfi akit imádok,megismertem rajta kívül is pár törököt,és szerintem a magyar pasik csak tanulhatnának tőlük!Roppant udvariasak,kedvesek.Biztos nem egyformák,úgy ahogy mi magyarok sem,de elítélni nem kéne őket.Sajnos nehéz a helyzetem,olvashattátok,de tudom hogy rajtam kívül még sokan vagytok így.Ezért is írtam ide,mert itt olyan vagyunk mint egy nagy család!:)Tényleg mindenki jó tanácsokkal,ötletekkel próbál meg segíteni a másiknak.Ez a világ legszebb dolga,szerintem!:)Örülök nagyon,hogy megtaláltalak benneteket!Közben én is megosztom veletek mi történik velem,hátha én is tudok segíteni valakinek!

  3. CyberMacs szerint:

    “A csillagokat is lehozná az égről?”
    Nem kellenek a csillagok. Törökországban egyébként is félhold van. 😉

    Amit mindenképpen tudjon egy török srác:
    – Szerezni magának egy vízumot, és meglátogatni téged Magyarországon. E nélkül kuka. Ha ezt képtelen elintézni, akkor mit vársz tőle később? Lehetnek kifogások, hogy ezért nem tud jönni, azért nem tud jönni, stb… NEM! Nincs kifogás! Nem kellenek a csillagok, csak egy utazás Mo-ra. El lehet jönni busszal (100 Euro) is, és az vízum is olcsóbb, mint egy hétvégi sörözés. Ha pedig nagyon béna egy vízum elintézéséhez, akkor menjen be egy utazási irodába. Csak az nem tud elmenni Magyarországra, aki nem akar. Úgyhogy ne sajnáljátok szegény fiút, hogy nem tud elmenni hozzátok, mert az nem akar.
    – Intézze el neked a tartózkodási engedélyedet. Ki él Törökországban több, mint 20 éve? Te, vagy ő? Na ugye! Tele van a net magyar lányokkal, akik segítséget kérnek más magyar lányoktól a tartózkodási engedély elintézésében. Hova lesz ilyenkor a lovag? Csak nem kimenekült az űrbe csillagot kaszálni? Neki vannak ott ismerősei, ő tudja a nyelvet, stb… Tessék csak ezt az apróságot elintézni.

    És egy jótanács:
    Ha megszereztük a lányt/fiút, akkor teljes erőben kezdjünk el udvarolni leendő anyósunknak!!! Ő a kulcsa mindennek.

    1. TéDé szerint:

      Köszi CyberMacs! Az utolsó jó tanács humornak tűnhet, pedig “véresen” komoly! Itt az anyósék elég nagy befolyással bír(hat)nak…

      1. CyberMacs szerint:

        Szívesen! 🙂

        Az, hogy mennyire komoly, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ismerek olyan történetet, ahol a fiú anyja öngyilkossággal fenyegetőzött, ha elveszi az “erkölcstelen nyugati lányt”.
        Egy török fiút/lányt megszerezni kismiska ahhoz képest, amit a szüleivel kell lefolytatni. Az ifjúság mindig modernebb, nyitottabb. De a szülők…
        Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a kemény srácok nagyon is ragaszkodnak anyuhoz, apuhoz (mondjuk apu általában eléggé nagyot tud suhintani, így nem meglepő, ha mindenki hallgat az ő szavaira). Ez a ragaszkodás pedig a házasság után is megmarad.
        Így egy Törökországban élő magyar lánynak folyamatosan kell(het) bizonyítania az anyósa előtt a rátermettséget.
        Ehhez pedig pár jótanács: tanuljunk meg minél jobban főzni (lehetőleg ne disznót). Pár török étellel le lehet venni az anyóst a lábáról. De azért ragaszkodjunk a magyar ételekhez is. Ezt persze fokozatosan érdemes bemutatni, nehogy az anyós kulturális sokkot kapjon. 🙂
        Másik a takarítás, rend, szépen vasalt ruhák, stb… És persze mindig, de mindig segítsük az anyóst bármilyen házimunkában!
        Ezt a fiúknál is érdemes, amivel persze érdekes hatást érhetünk el. 🙂

    2. Tika_34 szerint:

      Bár ilyen határozott lenne az én drága lovagom is!3 éve ismerem,de kb 1 éve kezdett komolyodni a dolog…de mikor arról esik szó,hogy találkozni kellene akkor jön…nagyon nehéz elintézni,sok probléma…nos ebből aztán tévesen e vagy nem tévesen de azt szűröm le nem gondolja komolyan!

      1. CyberMacs szerint:

        Az a jobbik eset, hogyha valaki nem akar Magyarországra menni. A rosszabb, ha tényleg ne tud, és nem az anyagi okok miatt.
        Egy utazás kb. 1havi fizetésből elintézhető. Útlevél a sarki rendőrsége 2hét alatt megvan. Utána pedig be kell menni egy utazási irodába, ami elintéz vízumtól kezdve mindent. És ennyi. Oké, ez Isztambulban van, máshol kicsit bonyolultabb lehet. De ez akkor is minimális befektetés.

        Arra kell gondolnunk ugyanis, hogy ez nem olyan, mint a mesében, hogy összeházasodtunk, aztán boldogan élünk stb. stb.. és a fehér lovagnak egyébként is van egy kastélya ezer szolgálva, így az se baj, ha nem tud sem írni, sem olvasni…
        Hanem arra kell gondolni, hogy ott leszel majd te, egyedül egy idegen országban, egy olyan nyelven, amin csak annyit tudsz megkérdezni, hogy mennyibe kerül a kenyér. Munkád nincs, és még nem is nem is lesz pár évig, stb… stb… és neked majd kell tartózkodási engedély, bankkártya, buszjegy, stb… stb… És akkor még nem is beszéltünk a házassági papírokról! Mindebben ki fog akkor segíteni? Egy olyas valaki, aki még saját magának sem tudta a vízumot elintézni?
        Egy egész galaxist lehozni kismiska ahhoz képest, ami egy török állampolgárság megszerzéséhez kell.

        Úgyhogy kedves lovagok tessék csak megdolgozni a nőért, tessék csak bizonyítani a rátermettséget. Mert nem a királylány megszöktetése a nehéz feladat, hanem még ott vár a bürokrácia nevű sárkány is.

    3. Petra szerint:

      Minden egyes altalad emlitett ponttal 100%-osan egyetertek! 🙂

  4. selimah szerint:

    Bizony, ide kell jönni, bár a vízum náluk nem olyan egyszerű, mint nekünk, hogy csak megvesszük a reptéren…de nyilván nem képtelenség 🙂 Nekem szerencsém van a párom anyukájával, mert látta rajtam, hogy hogyan nézek a fiára, és már az nagyon szimpi volt neki….de azért mindig viszek/küldök neki egy kis ajándékot is…sőt ha a párommal picit összekapunk, és elmeséli neki, mindig az én oldalamon áll 🙂 Nagyon aranyos, kedves, sőt, vagány anyukája van 🙂 A srác tényleg intézkedjen, de fog is, aki komolyan gondolja!

  5. TéDé szerint:

    CyberMacs nagyon jó oldalról közelíti meg, akik ide kijövünk, az első időszakban szörnyen rászorulunk valaki segítségére, nem hátrány, ha az a párunk, ha hozzá jövünk ki.

  6. Tina szerint:

    Sziasztok!Tudna nekem valaki segíteni,ha én magyar lány vagyok,és Törökországban szeretnék házasodni,milyen papírok fognak kelleni?Ott is lelehet fordítatni,vagy Magyarországon kell? Gondolom a pecsét véget Magyarországon kell.Hol kell engedélyt kérni a házasságra?Magyarországon,vagy a házasság bejelentésekkor Törökország fogja intézni?Azt hallottam belügyminisztériumi engedély fog kelleni.Örülnék ha valaki tudna segíteni abba hogy elmondja hogyan működik a családi vízum,Ezzel itt maradhat végleg Magyarországon?Vagy vissza kell utazni?Ne haragudjatok a sok kérdés végett csak nem igazán tudom hogy működik! 🙁 Segítségetek köszönöm!!!!!

    1. TéDé szerint:

      Szia! Szerintem ezekkel a kérdésekkel inkább különböző Törökországgal kapcsolatos fórumokat keress fel, ahol többen hozzá tudják adni a saját információikat. Sajnos én magam nem tudom rájuk a választ, ott sokkal nagyobb lenne az esélyed.
      A legaktuálisabb infók beszerzése érdekében kezdj a budapesti Török Nagykövetséggel, aztán jöhetnek a fórumok is.

  7. Tina szerint:

    Még annyit mondjatok meg ha én megyek Törökországba a vízumot ott lehet megvenni a reptéren?és körülbelül mennyibe kerül?Köszi a válaszokat! 🙂

  8. sk szerint:

    sziasztok, az azeri fiúkról mit tudtok mondani?

    1. TéDé szerint:

      Szia! Nekem nincs róluk semmilyen infóm…

  9. Margó szerint:

    Tisztelt olvasók!Szeretném megosztani veletek 5 hónapos kapcsolatom van a papírok szerint arab de vér szerint török a leszármazottja,most intézi a papírokat hogy eltudjon venni.Nagy a szerelem köztünk,érzelmileg a tenyerén hordoz kimutatja szeretetét ragaszkodását és őszinte.Kicsit féltékeny de nem beteges,nem mondja meg milyen ruhát viseljek,jókat buliztunk együtt kevés alkoholt fogyaszt velem.Nagyon boldog velem annak ellenére hogy a szülei nem fogadnak el,de a többi családtagja igen.Kint volt egy felesége két gyereke de a szülei adták neki mint egy darab tárgyat tisztelte őt gyerekeit imádja de nem volt boldog,most szabadon választott szerelemben van.Azt mondja mi vagyunk a családja a gyerekeimet nagyon szereti de ez kölcsönös a testvéreimmel is jó kapcsolatuk van.Eddigi kapcsolataimban sokat csalódtam,reménykedek,hogy most sikerűlni fog.Iparkodik hogy tanúlja a nyelvünket már elég jól beszél,dolgozik nem szereti ha nincs munkája.kicsit volt bennem tartás de mindig mondta nem minden ember egyforma,szeretné viselni a nevem házasság után.Soha nem vettem észre hogy más nőket nézeget mindig mondja miért kellene másik nő mikor én nagyon jó vagyok neki,nem szeretne mindig másik nőt,kicsit fél hogy elveszít.Közöttük is többféle ember van csak meg kell ismerni.Esélyt kell adni megismerni aztán dönteni.Csak ennyit szerettem volna ,hogy tudják akik félnek kételkednek,az ujjunk sem egyformák..Sok boldogságot mindenkinek…..

  10. Edi szerint:

    Sziasztok!

    Szeretném a segítségeteket (véleményeteket) kérni,hátha van olyan akinek van tapasztalata…
    Egy török-kurd barátom van már 4 éve.
    Én 31 ő pedig 30 éves(Bécsben élek)
    1 és fél éve házas (az unokatestvérét vette el,akit már fiatal korától neki szántak)
    Persze az elején nem kapcsolatnak indult,csak mivel nem volt senkim és szerettem volna már valakit,egy ismerkedő oldalra bejelentkeztem,és aztán valahogy mégis kapcsolat lett belőle,és akkor még nem tudtam hogy el kell vennie valakit:-( (csak előtte egy évvel mondta meg)
    Aztán ahogy telt az idő egyre több időt töltöttünk együtt egyre többet nevettünk ,és
    sírtunk azon hogy mi lesz így velünk tovább…Nagyon szeretem őt .,és én hiszem, hogy ő is engem,de azt is tudom,hogy elvállni nem fog mert túl nagy ára lenne (meg az ő családi hagyományaik szerint ez lehetetlen)
    Szóval most ott tartunk ,hogy hetente 2x3x 4-5orat együtt vagyunk (és aki egyből arra gondolna hogy csak szexelünk….hát nem )
    Ha egy nagy butaságnak is hangzik,én szeretnék egy babát tőle és ő is tőlem….de nemtudom hogy szeretném e hogy ilyen apa mellett nőjön fel a gyerekem….
    Félek hogy jobban fogok szenvedni mint idáig…..

  11. Julika szerint:

    Sziasztok! Jelenleg New yorkban èlek, nèha megyek egy zenès tàncos helyre ahol minden nemzet gyermeke megtalàlhatò!Itt ismerkedtem meg egy tôrôk pasival aki randevura hìvott nem tudom talàlkozzak e vele!Itt dolgozik a csalàdja sztem otthon van!mi màr nem vagyounk tinik 50 ès 54èvesek!Egy tôrôknek ha olyan csalàd centrikus belefèrne egy ilyen kapcsolat?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük