Személyes

Babavárás törökösen – török egészségügy, orvosok és társaik

Ha már így alakult, gondoltam írok egy kicsit erről a részéről is a dolognak. Az orvosokkal itt sokáig nem cimboráltam, na nem azért, mintha nem láttak volna el megfelelően, hanem az elején borzasztó volt úgy dokihoz menni, hogy Öndernek állandóan fordítania kellett oda-vissza. Némelyek próbálkoztak angolul, de nem mindenki vette a fáradtságot, meg egyébként is, a biztosabbnak a török bizonyult. Kellemetlen érzés tud lenni, amikor az embernek alapból valami baja van és akkor még nem is érti, hogy mit mondanak róla, áll/ül/fekszik értetlenül, és teljesen ki van szolgáltatva. Az idő elteltével persze könnyebbé vált minden, de most megint előállt egy olyan helyzet, ami nem mindennapi, nem csak egy szimpla fogfájás vagy vírusos influenza.

Forrás: Egészségtükör.hu

A babavárással egy kicsit minden érintett megzakkan – én legalábbis biztosan 🙂 -, és mohón issza a doki vagy a védőnő szavát. Minden pici betűnek vagy hangsúlynak jelentősége van, ezért most jobban hiányzik az anyanyelv, mint bármikor korábban, ha orvoshoz mentem. Az ember persze a helyzetnek megfelelően kezeli a dolgokat, és abból próbálja kihozni a maximumot, így mi is megteszünk mindent annak érdekében, hogy az infóáramlás zökkenőmentes legyen.

A török egészségügy

Amikor nem túl régen otthon voltam látogatóban, ettől-attól elcsíptem néhány olyan megjegyzést, ami arra utalt, hogy itt valószínűleg katasztrofális az egészségügyi ellátás és terhesként biztosan szörnyű sorom van. Az igazság az, hogy eddig bármilyen problémával fordultam az állami egészségügyi intézményekhez, szavam nem lehet az ellátás minőségével kapcsolatban, ehhez persze biztosan nagy adag szerencse is kellett. A magánintézmények szintén szuperül működnek és egy-egy kevésbé komplikált problémával anélkül fel lehet őket keresni, hogy mélyen a zsebünkbe kelljen nyúlni. Igaz ez még abban az esetben is, ha nem rendelkezünk magánbiztosítással.

Mintegy 10 évvel ezelőttig egyértelműen az állam dominált az egészségügyi piacon, de 2003-ban elindítottak egy nagy volumenű, kormányzati szintű egészségügyi reformot. A reform során ösztönözni kezdték a magánintézmények belépését  piacra, amellyel az volt az elsődleges cél, hogy növeljék az egészségügyi ellátás színvonalát, és minél szélesebb kör számára elérhetővé, megfizethetővé tegyék azt. A magánintézmények gombamód kezdtek szaporodni magasabb minőségű szolgáltatásaikkal, ahol nincs sorban állás, ahol mindenki mosolyog, ahol emberhez méltó környezetben látják el a betegeket…. Az elmúlt időszakban robbanásszerű fejlődésen ment keresztül az egész piac, természetesen az egészségbiztosítási szereplőkkel kézen fogva. A magánintézmények közötti erős verseny kihatott az állami intézményekre is, a helyiek szerint a színvonal érezhetően javulni kezdett.

Ha rendelkezünk állami egészségügyi biztosítással (márpedig kell, hogy rendelkezzünk), akkor a magánkórházakban “csak” az állam által finanszírozott összeg feletti önrészt fizetjük meg. Ez a csak erősen idézőjelbe került, mert az önrész kórháztól függően lehet horribilis is, vagy ha a kórház nem áll szerződésben az állammal, akkor a teljes összeget le kell perkálni. Az sem mindegy, hogy milyen orvost, szakorvost látogatunk meg az adott kórházban. Ha mi a legjobbat, legtapasztaltabbat akarjuk, akkor azért is felárat kell fizetni. Érdemes körültekintően tájékozódni a kórházak tarifáiról annak tükrében, hogy a munkáltatónk milyen biztosítást fizet utánunk, vagy mi mit fizetünk magunk után. Ha magánbiztosítással is rendelkezünk, akkor a magánbiztosító céggel szerződésben álló orvosokat és kórházakat kell felkeresni, és a biztosítási csomagunknak megfelelően vehetjük igénybe a szolgáltatásokat.

Terhesgondozási tapasztalataim

A kis kitekintő után visszatérve a babavárásra, a terhesgondozás és a többi szinte ugyanúgy folyik itt, mint odahaza. Ugyanazokat a kötelező vizsgálatokat, szűréseket végzik el és rendszeresen ellenőriznek ultrahanggal. Ugyanúgy terhesvitamin szedését ajánlják és folvasat írnak fel, sőt itt bónuszként erősen javallott a tetanusz injekciók felvételének megkezdése a terhesség utolsó harmadában. Mivel a kelet-törökországi egészségügyi viszonyok nem biztos, hogy minden esetben kielégítőek, ráadásul azon a részen még sok nő szül odahaza ki tudja milyen körülmények között, országszerte preferálják az oltások felvételét.

A nőgyógyász havi látogatáson túl itt is létezik a háziorvosi rendszer, a lakóhely szerinti regisztrációt követően mindenkinek van körzeti háziorvosa. Ő ugyanúgy nyomon követi a terhességet, időről-időre meg kell jelennem nála, és elvégzi az alapvető súly-vérnyomás-egyéb vizsgálatokat, a máshol megcsináltatott tesztek eredményét pedig bekéri. Őt is lehet faggatni mindenféléről, és a szülést megelőzően teljes körű felvilágosítás vár majd ránk a szüléssel és a csecsemőgondozással kapcsolatban. A háziorvosok mellett léteznek a körzeti védőnők, egyelőre őt még külön nem kellett meglátogatnom, minden információt a háziorvostól kaptam.

Ha a baba megszületik, akkor később a háziorvoshoz és a védőnőhöz kell vinni a gyerkőcöt vizsgálatokra és védőoltásokra a megadott időpontokban. A védőoltások beadatása szintén kötelező, a hallottak alapján még több is, mint odahaza.

A magyarországi viszonyokkal összehasonlítva egyáltalán nem érzem magam hátrányban, ha az ellátás minősége a szempont, de a nyelv nem teljes körű ismerete azért kicsit nehezíti a dolgokat.

Legközelebb majd arról írok bővebben, hogy mennyire másképp viszonyulnak itt a török nők (és az orvosok is) a szülés módjának kiválasztásához…

Isztambul, 2013. május 13.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.