Személyes

Az ötödik évem is eltelt Törökországban

fa

faNa, gyere, gyere csak ide! Nyugodj le, higgadj le, csillapítsd a Törökország említésére zakatolni kezdő szívedet, és hallgass végig.

Öt év, öt nagyon hosszú év, ami úgy eltelt, mint a szemvillanás…

Sunshine forevör, mintha állandóan sütne itt a nap, igaz? Az emberek elképesztő kedvesek, segítőkészek, a közösségek összetartó ereje valóban létezik, a család oltalmaz, a lányok szépek, a fiúk helyesek és nagy gavallérok, a fekete, gombszemű kisgyerekek haláli cukik, igaz? A tengerek közül valamelyikben biztosan lehet csobbanni egész évben, télen-nyáron szabadidős programok sokasága, örökzöldek, pálmafák, népek évezrednyi lenyomata, ami minden kis kavicsban érződik, igaz? Az országnak olyan erotikus kisugárzása van, olyan forró és buja, aminek lehetetlen ellenállni, igaz? Ha egyszer beteszed a lábad ide, szinte kívánod az érintését, akarod a folytatást, akarod, hogy megfogja a kezed, és ne is eressze el, igaz?

Aztán megtörténik az. Kivel mikor, de megtörténik, és minden más színű lesz.

Északon nem is süt mindig a nap, esik! Az emberek igazából szörnyen kíváncsiak, nagyon kíváncsiak, nagyon-nagyon kíváncsiak, mintha az arcodba akarnának belemászni! Közösség, hjaa, a közösségek, a saját szabályaik szerint szippantanak be, ha nem vigyázol! Te más vagy, máshogy gondolkozol, ne feledd! A lányok szépek és elég korán megtanulják, hol a helyük, a fiúk helyesek, de jobb, ha nem nézel egyenesen a szemükbe! Még félreértik! A kisgyerekek gyönyörűek és szabadok!

Karcol-e már az érintése? Nem is olyan puha a bőre és sima a keze, ahogy hozzád ér, igaz?

A minap megpofoztam azt a sokszínű arcát. Egy óriási sallert adtam neki, hogy térjen már észhez. Higgadtan érveltem neki, majd sikítva folytattam. Törökország!! Nem értette. Én igen.

Sunshine forevör. Északon esik. Az emberek segítőkészen kíváncsiskodnak, kíváncsian segítenek. A család oltalmazva mászik az arcodba, az arcod előtt egy oltalmazó család szuszog. Csinos lányok leszegett tekintettel, jó pasik gavallérkodva. Kavicsok és kavicsok sokasága, a történelem súlyos és illatos levegője. Itt és ott, fent és lent, kint és bent – mindezt valahogy egyszerre.

Nos, már visszateheted a szemüvegedet. Hoşgeldin, légy üdvözölve!

“Az ötödik évem is eltelt Törökországban” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kálmán Nagy szerint:

    Gratula: Igen, valahol mese és valóság találkozása.

  2. Márta Törökné szerint:

    Nem tudok hozzászólni. A házasság (még hozzá idegen országban) mindig lutri. Csak lakva lehet megismerni mindenkit és mindent. — Dalma jegyzeteit mindig kíváncsian vártam és várom. Sokat segítettél — köszönöm! <3

  3. TéDé szerint:

    A házasság mindig lutri, de szerencsére azzal minden rendben van 🙂

  4. zsozso szerint:

    zsozso, én nem tudom ki hogy van vele, de már több országban megfordultam, de mindig isztanbulba vágyok. Szeretnék ott élni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.