Személyes

A Jingle Bells és ami odaát van – törökösen

Lehetséges-e igazi karácsonyi lángra gyúlni távol az otthontól egy olyan országban, ahol többségében muszlimok élnek, és emiatt hivatalosan nem is létezik a karácsony? Azelőtt elképzelni sem tudtam volna a helyzetet, azóta pedig minden évben másképp élem meg, ha itt töltjük az ünnepeket.

Ha szerencsés vagy, Törökországban is adva lehet minden kellék:

  1. Most tegyük félre a spájzban toporogó, nem odaillő elemek létét, de évekkel ezelőttig a karácsonyi dekoráció használata egészen elterjedt volt itt is. Nyugati mintára, amolyan új hullámként terjedt, mígnem… nem terjed többé. Azonban ma sem lehet okunk panaszra, üzletek sokasága csillog-villog az égősoroktól, hangulatosak és jól néznek ki – a jókedélyű török emberek szeretik a színes és harsány dolgokat. A bevásárlóközpontokban kötelező kellékké vált a nagy méretű és még nagyobb méretű, feldíszített karácsonyfa, sőt, a hangszórókból felcsendülő karácsonyi dalok összeválogatása is egyre jobban közelít az otthon megszokotthoz.
  2. Leárazások az üzletekben. Bár nem igazán a karácsony miatt, hanem az újévre készülve, itt az év vége közeledtével próbálják kábítani a népet, hogy vegyen mindenféle hasznos és haszontalan dolgot. Az otthoni hangulat biztosított, lehet keresgélni az ajándékokat. Pozitívum, hogy nincsenek olyan sokan.
  3. Az ünnepi menü. Otthonról hozott vagy lebutítva (azaz minden füstölt és nem füstölt disznóságtól mentesen) elkészített töltött káposzta, halászlé (a nagyon nehezen megtalált, akármilyen édesvízi halból, jobb híján tengeri halból), diós és mákos bejgli, mézeskalács és egyéb nyalánkságok.
  4. Formás kis műfenyő, mert élőhöz jutni nem egyszerű, de szerencsére itt is mindenféle dísz kapható már hozzá.
  5. Szerető és nyitott török család, akik örömmel vesznek részt ezen a számukra idegen ünnepségen. Ehhez a tételhez nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON nagy adag szerencse kell, mert vannak olyan családok, akik hallani sem akarnak a keresztény ünnepekről, főleg, hogy a spájz már, ugye…

Adott hát a körítés, minden megvan. Minden megvan?

Napokig készül a karácsonyi menü, amit a török rokonok és barátok óvatosan ízlelgetnek, minek is készült ennyi minden, ki fogja ezt mind megenni? A halászlé finom, a töltött káposzta is ízlik, de ők utóbbinak már nem tudnának örülni a második-harmadik napon. (Na jó, odahaza sem mindenki.) A bejgli elmegy, pedig a mákosat mellőztem, helyette újítottam, és gyümölcsöset sütöttem. Gyorsan fut a vacsora, farkaséhesek, a háziasszonynak nincs ideje megidézni a karácsonyi vacsora meghitt hangulatát, mert mire odajut, az eleje végzett is, pörögni kell. Az utolsó fogás végeztével pedig nincs pihegés az asztal körül, elég gyorsan a nappaliba vonul a vendégsereg, és ki török kávét szeretne, ki pedig mást, az ünnepi asztalnak – annyi.

A Jézuska is megérkezik valamikor a nap folyamán, mindenkinek rejt valami apróságot a fa alja. Nincsenek az emlékektől bepárásodó szemek, nincsenek a lelki szemek előtt lejátszódó, régen megélt ünnepi jelenetek. Nem érzi senki a rég elhunyt rokon karácsonyi kalácsának illatát az orrában, és nem csendül fel a gyerekkorban hagyománnyá vált Kiskarácsony, nagykarácsony dallama a csendben. Nem gyúlnak gyertyák, sem csillagszórók. Együtt vagyunk ugyan, de nem úgy, ez a nap nem más, mint a többi együtt eltöltött nap. Hát persze, hogy is lehetne más?

Pici ajándékok, udvarias papírbontás, köszönjük, igazán nem kellett volna. Kávé, tea, tea, tea és ami kell, majd vége az estének, köszönünk mindent, legközelebb benneteket várunk.

Egy sima este volt vacsorával és sok jó emberrel, ahol ők valami újdonságba is belekóstolhattak. Belenyaltak, majd mentek tovább, holott az ember ilyenkor belefőzi a szívét a levesbe, belereszeli a lelkét a süteménybe, azt akarja, hogy mindenkinek megüljön a boldogság a nyelve hegyén, hogy legyen néhány olyan pillanat, amikor csak mi és csak ott és csak együtt! Belefőztem, belereszeltem, de senki sem úgy érezte az ízét, nem érezhette az ízét… Hétfőn pedig hétfő volt. Háromfogásos vacsorával. Egyébként karácsony másnapja. Megint mennyi étel!

364 nap eltelik, a család szanaszét a nagyvilágban, megszoktuk már, de valahogy ezen a napon, ezen a különleges napon semmi sem lehet tökéletes, ha nem ott és nem velük. Hisz van ugyan mézeskalács, de mindenki másképp érzi fűszeresnek, és az is biztos, hogy nem mindenkinek a nyelvén olvad ugyanúgy…

“A Jingle Bells és ami odaát van – törökösen” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szabó Klári szerint:

    Jaj, ezt de szépen megírtad. Azért a hangulat benne volt, és szerintem ők is érezték, hogy ünnep volt ez, nem csak egy szokásos vacsora. 🙂 Biztos, hogy érezték benne, a szíved, a lelked. 🙂

  2. izmiri szerint:

    PON-TO-SAN így, ahogy írtad. Idén ezért már nem volt nagy kedvem a nagy vacsorához. Sajnos (szerencsére???) le is betegedtünk az ünnep hetére, így négyesben volt ünnepi vacsora. Bejglit azért készítettem minden rokonnak, mert azt nagyon szeretik. Még a mákosat is! 🙂

  3. gál tivadarné szerint:

    Jó volt olvasni színes beszámolód!Lányom is 10 éve ott él.A szeretet mindent legyőz…a technika is… 🙂
    Küldöm karácsonyi történeteim ide vágó részletét,és írj tovább, ilyen könnyed, vidám stílusban!
    Modern Karácsony-2015
    Még díszítjük a karácsonyfát, vagy egy jelképes fenyőágat a szeretet ünnepén. Még reméljük, hogy egybe lesz a család az ünnepnapok alatt. Még előre csomagolva várják ajándékaink és a vacsora finomságai az ünnep kezdetét. De elavulóban már a képeslapok küldésének kora. Az ajándékozás alatt megcsörren a vonalas telefon és külföldi rokonaink élő szóban kívánnak kellemes ünnepet. A vacsora alatt érkező mobil üzenetek, kedves jókívánságok barátaink gondolatait továbbítják. Kisebbik lányunk a távoli Isztambulból jelentkezik be az interneten. A 30×40 centis kivetítőn, hanggal és képpel ellátva mintha itt lenne velünk. Látni a szobáját, az iszlám világban egy magyar lány keresztény ünnepét. Csillogó díszek a falon, szita szárnyú angyalka az asztal közepén, mellette fehér és piros gyertya ég. Két fekete krampusz társaságában egy halom finom, otthonról küldött szaloncukor várja, hogy elfogyasszák. És a szeretet árad távolságokon át. Nincsenek már távolságok sem. A 21. század összeköti azokat. Ellentétekben gondolkodunk. Azt mondjuk kicsi a világ, közben tágul az univerzumunk. Távolba mennek „szerencsét próbálni ” gyermekeink, de a technika otthonunkba hozza őket. Az istentiszteletet inkább a tévében hallgatjuk végig, míg az éjféli misére megkonduló hívogató harangok összeolvadnak a telefonok és számítógépek kábelein érkező jelekkel. Így is szép a Karácsony, mert a szeretet örök a lelkünkből fakad, abból a részünkből, ami örökkévaló. Már majdnem elalszom, amikor érkezik egy kései üzenet.
    Egy kedves barát gondolatait olvasom: a Karácsony üzenete SOSEM VAGY EGYEDÜL!
    Békésen alszom el. Álmomban Jézus mosolyog rám.
    Gál Tivadarné: Olgi

    1. TéDé szerint:

      Kedves Olgi!
      Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem, talán még ismerem is a lányodat.
      Mi is lenne velünk a kütyük és ketyerék nélkül, igaz? 🙂
      Minden jót neked!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.