Társadalom - Történelem

Október 29-én ünnepeli Törökország a köztársaság napját

Október 29-én a köztársaság kikiáltásának napját ünnepeli minden török. Többemeletnyi nagyságú, félholdas zászlókat lenget a szél, a kisebbekkel a lakások erkélyeit díszítik. Országszerte iskolai és városi ünnepségeken emlékeznek meg Mustafa Kemal Atatürkről, és arról, hogy 1923-ban ezen a napon lett az egykori birodalomból köztársaság.

Már a középső csoportos óvodások is tudnak valamit mondani Atatürkről, ha mást nem, annyit, hogy azért ismeri mindenki, mert az óvodában nagyon jól viselkedett és később szorgalmasan tanult. Vége-hossza nincsen az atatürkös rajzoknak, festményeknek, énekeknek; a török ember születésétől kezdve abban nő fel, hogy Atatürk, azaz a törökök atyja az ország hőse és megmentője volt.

Mustafa Kemal Atatürk rendkívüli politikai tehetségének és óriási erőfeszítéseinek köszönhetőhogy a 20. század elejére meggyengült birodalom, majd az I. világháború és az azt követő török függetlenségi háború alatt megtépázott ország talpra állt, és 1923-ban egy európai alapokon nyugvó köztársaság született meg.

A 20. század kezdetén

Az I. világháborúba az Oszmán Birodalom már “Európa beteg embereként” lépett be: ereje hanyatlott, belső ellentétek gyengítették, az 1912-es első Balkán-háború után európai területe Edirne környékére zsugorodott össze. A nacionalista ifjútörök kormány 1914 novemberében a központi hatalmak oldalán lépett be az első világháborúba.

1915-ben az antant csapatai megkísérelték Isztambul és a Dardanellák elfoglalását azzal a céllal, hogy a központi hatalmak oldalán harcoló Törökországot kikapcsolják a háborúból. A hadművelet kilenc hónapon át tartott, és véres harcok után török győzelemmel zárult. Az áldozatok száma azonban sokkoló: 300 ezer katona lelte ott halálát. Bár a birodalom is nagy árat fizetett, a siker visszaadta az ország nemzeti önbecsülését, és megmentette a teljes széthullástól. Ezekben a harcokban tűnt fel először az akkor 34 éves Mustafa Kemal alezredes.

 

Az Oszmán Birodalom 1918 októberében összeomlott, seregei letették a fegyvert. Az antant szövetségesek hozzáláttak a szultanátus régóta tervezett felosztásához. A vesztes országot elözönlötték az olasz, görög, angol és francia erők, és megszállták a birodalom jelentős részét. VI. Mehmed szultán békét akart, ám Kis-Ázsia belső területein 1919 tavaszán felkelések robbantak ki, az elégedetlenek élére pedig éppen a rendteremtés érdekében kiküldött Mustafa Kemal Atatürk állt.

Az Oszmán Birodalomban káosz alakult ki, ugyanis 1919 májusában polgárháború kezdődött a szultán támogatói és az Ankarában nemzetgyűlést alakító Atatürk tábora között. VI. Mehmed végül 1920. augusztus 10-én Sévres-ben békét kötött az antanttal, a békeszerződés nyomán a birodalom területének 75%-át elveszítette volna.

Mustafa Kemal pasa és hívei nem fogadták el a feltételeket, és Atatürk vezetésével kirobbant a szultán hatalmát megdöntő nemzeti függetlenségi háború. A háború végeredményeképpen az antanthatalmak az 1923. július 24-én aláírt lausanne-i szerződéssel hatálytalanították a sévres-i békét, és teljesen új határvonalat állapítottak meg – ez szinte a mai Törökország területe.

Köztársaság születik

A függetlenségi háborúban aratott győzelem Törökország felemelkedését eredményezte, de a sikerhez legalább ugyanilyen mértékben járult hozzá az új kormány reformpolitikája. Atatürk legfontosabb győzelmét Ankarában aratta, ahol 1923. október 29-én kikiáltották az iszlám világban első – nyugati mintára felépített – szekularizált köztársaságot, és őt választották elnökévé. Az új főváros Ankara lett. 1924. március 3-án a nemzetgyűlés megszüntette a kalifátust, és VI. Mohamed szultánt kiutasították az országból.

Atatürk hitt a demokráciában, és abban, hogy Törökország csakis akkor lehet része Európának, ha demokratikus államként tűzi ki maga elé az európai színvonalra emelkedés célját.

1938-ban bekövetkező haláláig számtalan politikai, jogi, kulturális, szociális és gazdasági reformot vezetett be. Közreműködésével tértek át többek között a latin betűs új török ábécére, bevezették a Gergely-naptárat és a nemzetközileg elfogadott mértékegységeket, a nők teljes politikai jogot kaptak, bevezették a családnevek használatát, amely azelőtt nem létezett.

Számtalan újításának hatására a fiatal köztársaság be tudott kapcsolódni az európai véráramba, és ma, október 29-én, őszinte tisztelettel gondol rá minden török – minden felnőtt és minden gyermek –, még akkor is, ha csak annyit tud, hogy Atatürk „bácsi” nagyon jó gyermek volt.

Felhasznált irodalom: Múlt-kor

Megjelent: Türkinfo, 2017. október 29.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.