Néhány információ a városról, ahol élek – Wikipedia:
Diyarbakır (oszmán-törökül: دیاربکر, Diyâr-ı Bekr, kurdul:ئامهد, Amed) Törökország Délkelet-anatóliai régiójában, a Tigris folyó partján található város, Diyarbakır tartományszékhelye, nagyvárosi önkormányzattal (Büyükşehir Belediyesi)rendelkezik. A település a Délkelet-anatóliai régió második legnagyobb városa Gaziantep után, és Törökország tíz legnépesebb települése között is szerepel, csaknem 600 000 fős lakossága túlnyomó részben kurd származású.
Elnevezése
A klasszikus antikvitásban Amida néven ismerték. I. Constantinus újjáépíttette a 4. század elején, ekkortól fogva aConstantianevet viselte. A 7. századi arab muszlim hódítást követően az eredeti nevet használták Ámid formában. Az Oszmán Birodalomban a Kárá Ámid (Fekete-Ámid) nevet viselte, de a körülötte elterülő vidék, az iszlám előtt itt megtelepedő Bakr törzs szállásterületéről elnevezett Dijár Bakr nevét is használták rá. A mai törökben ez a név él tovább Diyarbakır formában.
Történelme
Ős- és ókor
A Çayönü-dombnál végzett régészeti ásatások tanúsága szerint a terület történelme Kr. e. 9000-ig is visszanyúlik. Kr. e. 2000 körül hurri föld volt (Subartu), később pedig a Hettita Birodalom része lett. Ezt követően asszír, majd egy rövid időre urartu uralom alá került. Kr. e. a hetedik század körül már szkíták lakták, Kr. e. 625-ben médek, Kr. e. 550-ben perzsák hódították meg. Nagy Sándor perzsák fölött aratott győzelmével a város és a környező terület is hellén befolyás alá került. Kr. u. a 3. században a szászánidák és a rómaiak között többször is gazdát cserélt, végül a Római Birodalomhoz csatolták.
Középkor
Később a bizánciaktól az arabok hódították el, 1085-ben pedig a szeldzsuk kézbe került. A muszlim időszakban a bizánci határvidék egyik legnagyobb és legerősebb települése volt. A központi területekkel Moszulon keresztül kötötte össze főútvonal, és belőle ágaztak ki a bizánci és örmény határvidék fontosabb váraihoz vezető hadiutak. Kettős falrendszer vette körül. Mind a külső, mind a belső falakon erős bástyák voltak, és 4-4 vaskapu tagolta őket. A város sajátossága volt, hogy mind a védművek, mind a nagymecset habarcs nélkül, hatalmas fekete kövekből épült. (Ezért is nevezték Fekete-Ámidnak a török időkben.) A város azonban nem csak katonai értelemben volt jelentős: a területén eredő patak vizével virágzó kerteket öntöztek, a korabeli földrajztudósok pedig gazdag piacairól is megemlékeznek. A 14. században az Ilhánidák adófizetője lett. 1399-ben Timur Lenk seregei vették be. 1515. szeptember 15-én lett az Oszmán Birodalom része.
A Selyemúton fekvő város mindig is híres volt kultúrájáról, művészeti értékeiről és kereskedelmi jelentőségéről.
Látnivalók
A város legfontosabb látnivalói a vár, az Ulu-mecset, a Malabadi-híd, a karavánszerájok, illetve a jellegzetes diyarbakıri házak.
————————————————————————————————————————–
A városban található egy archeológiai múzeum, most hétvégén elhatároztuk, hogy meglátogatjuk. A múzeum előtti sártengerben leparkolva elindultunk a bejárat felé, amikor a kapunál lévő bódéból kiszólt egy biztonsági őr, hogy a múzeum zárva van. És ez így is marad az elkövetkező 3-4 évben 🙂 Az ok, a múzeumot egy új épületbe fogják költöztetni, amely jelenleg felújítás alatt áll….
Mindenképpen kultúrára vágytunk, így felkerekedtünk, hogy megkeressük a helyi “nagy “könyvtárat. Hát no, az is zárva volt 🙂
Így addig-addig, hogy elautóztunk a várostól pár km-re található egyetemi campushoz, hogy szétnézzünk. Törökországban 2 hét tanítási szünet kezdődött a hétvégén, így egy teremtett lelket sem találtunk, ugyanakkor beengedtek bennünket a hallgatók számára létesített szabadidős egységbe (szezonban sajnos nem fognak beengedni:(). A fenyőerdő alatt hatalmas piknik terület, rengeteg asztallal, padokkal és sütögetési lehetőséggel. (A törökök imádnak sütögetni, hosszú utazás alatt úton-útfélen családokat lehet látni, akik egy leterített pokrócon vagy az arra kijelölt fabútorokon élvezik a természet adta nyugalmat, miközben sütögetnek.)
A város zaja nem hallatszódott el idáig, csak a szarkák hangja verte fel a csöndet. Leírni nem tudom, milyen klassz volt…
Hazafelé lencsevégre kaptam a Tigris folyót és az óvárost körülvevő falat (sajnos az autóból nem sikerült túl éles képeket készíteni):
Feyyaz szerint:
Hááát nem tudom Kedves Dalma,de szerintem ez nem valós info! A ti városotokban 843 ezren élnek,és nem 600 ezren,de még ezzel sincs benne Diyarbakır az első tíz legnagyobb török városban!
Remek a képgalériád! Én megőrülök az oszmán építészetért,de valahogy mégis az ilyen “utcaképek a városból” témájú fotók tetszenek igazán! Ott aztán kiderül,hogy mi is az a való világ! 🙂
Üdvözöllek:
Feyyaz
TéDé szerint:
Nem a legfrissebb adatokat találtam meg, ez így van, mára már tényleg 843 ezren lakják.
Feyyaz szerint:
Evet,és ezzel Diyarbakır a 11. a sorban.