Törökországban az emberek sokkal inkább összejárnak, mint nálunk. Ez alatt nem azt értem, hogy találkoznak egy semleges helyen, hanem szeretnek időzni egymás otthonában.
Íme egy tipikus forgatókönyv, természetesen ez csak egy klisé, de a fő vonások mindenhol hasonlatosak 🙂
Általában azért illik előre jeleni, ha valakihez be szeretnénk ugrani, kivétel ez alól a nagyon közeli ismerős. A másik eset, ha meghívnak bennünket, ez szintén gyakori. Mindenképpen szokás vinni valamit, leginkább valamilyen édességet vagy sütit. A cukrászdákban spéci dobozba pakolják a baklavát vagy éppen amit választunk:
Legelőször, amikor vacsorára voltunk hivatalosak, kapásból egy üveg bort akartam venni, de Önder elmagyarázta, hogy itt főleg a süti tölti be ugyanazt a szerepet.
Szóval megérkeztünk a célállomáshoz, ajtónyitást követően “üdvözölnek” bennünket, amit mi azzal viszonozunk, hogy “örülünk, hogy itt lehetünk”. A cipőtől azon nyomban odakint megválunk, nem illik cipővel becsoszogni. Ez egyébként mindenhol így működik, az emeletes házakban a lépcsőház tele van cipőkkel, a lakók többsége egyáltalán nem lép be vele a lakásba. Miután bentebb invitáltak bennünket, a fiúk lekezelnek és két puszi, a lányok ugyanígy, de a fiúk és lányok egymással csupán kezet fognak. Ha közelebbi vagy rokoni a kapcsolat, akkor mindenki mindenkivel kézfogás és puszi vagy csak ölelés és puszi 🙂 Illetve ha kevésbé vagy egyáltalán nem ismerjük az illetőt, akkor nincs pusziszkodás senki részéről sem. Bonyolultan hangzik? Eleinte nagyon furcsa volt, hogy akkor most kinek puszi kinek nem és az, hogy állandóan kezet fogunk. A fokozatokat még mindig tanulnom kell, igyekszem olvasni a másik testbeszédéből 😀 Közben mindenki mindenkitől megkérdezi, hogy hogy van, ez nagyon fontos ha ismerőssel találkozunk. Ez az első kérdés találkozáskor, ha felhívunk valakit, mindig.
Ezt követően a nappaliban kötünk ki, de előtte egy fontos mozzanat, papucsot kapunk.
Valami ilyesmit, a színek legkülönbözőbb variációjában 😀 A törökök ragaszkodnak a papucshoz a lakásban, külön erkély-papucsuk van, ha éppen ott van dolguk.
Miután leültünk teával kínálnak bennünket. Természetesen a hagyományos teáról van szó, amiről korábban írtam. Teázunk, beszélgetünk, közben előkerül némi sütemény is. Praktikus kis asztalkákat használnak, amiből egyet-egyet odatesznek a vendégek és maguk elé:
Amint elfogyott a tea a pohárból, azonnal újratöltik, folyik az eszmecsere és a tea is. Közben eszegetjük a sütit, de nem habzsikolva, hanem szép komótosan. Kicsi süti, kicsi tea, kicsi pletyi. Bevallom, nekem ez nem igazán megy, szeretek túl lenni az evésen és utána jöhet a többi. Most akkor vagy megeszem azt a sütit, vagy nem :)) Nem mondom, hogy ez magyar virtus, talán csak a sajátom, de talán inkább működik így Magyarországon, mint itt. Egy bizonyos idő után kávéval kínálnak, általában török kávéval vagy nescaféval. Közben még sütizés, majd a következő lépés a gyümölcs. Azután esetleg újra tea, attól függően mennyi időt töltünk el ott. Miután tele vagyunk, kibeszéltük magunkat és indulásra készen állunk, megköszönjük a vendéglátást, kikísérnek bennünket és az üdvözléskor már bemutatott kézfogás-puszi variációkat megejtjük. Ezt követően “viszlátot” kívánunk egymásnak, de a törökök különböző szavakat használnak abban az esetben, ha ők a vendégek vagy ha vendéglátók.
Érdekes forgatókönyv, eleinte tényleg furcsa volt. Ha hozzánk jönnek, még most is gondban vagyok, hogy akkor mikor jön a kávés rész, mikor a gyümölcs… 😀 Jah és a tea utántöltése, a szemem egyelőre nincs kiéleződve az üres poharakra, azaz nem mindig.
Mindig oda lyukadok ki, hogy a törökök sokkal inkább tudják élvezni az efféle tevékenységeket, jobban el tudják engedni magukat és ki tudnak kapcsolni.
Még valami, ami furcsa nekem. Itt nem gond, ha hétközben, viszonylag későn esünk be valakihez, vagy éppen valaki hozzánk. Nem számít az, hogy másnap munkanap, a vendég mindig szent és akképpen is állnak hozzá. Az én órám sokszor azt mondja, hogy már túl késő van, ne menjünk, ne zavarjunk, hadd pihenjenek. De ők nem így látják, egyáltalán nem, örömmel fogadnak…
CyberMacs szerint:
>Jó neked, hogy meg tudod tippelni, kivel van kézfogás, kivel puszi, stb…Nekem két év alatt sem sikerült. Mindig várom, hogy a másik kezdeményezzen. Próbálom világosan megmutatni, hogy külföldi vagyok, ne csodálkozzanak. :)Főleg, mióta egy esküvőn végigpusziltam egy fél busznyi turbánost. Az előttem levő is azt csináltam, én onnan lestem. Persze a rokonok dőltek a röhögéstől. :)Én azt vettem észre, hogy a vendégeskedés középpontja az étel. Nem mintha azért jönnének, de ha te nem vagy ott és van torta, az kisebb baj, mintha te vagy és torta nincs. :)Te találkoztál már olyannal, hogy túl késő? Mintha tényleg 24-órában lehetne vendégeskedni. Sőt, az se ritka itt Isztambulban, hogy a vendég végül ott alszik. Jobb esetben csak egy éjszakára. 🙂
TéDé szerint:
>Az már tiszta, hogy fiúkkal csak kézfogás (kivéve család, közeli barát), lányokkal puszi is – de itt bizonytalanodok el leginkább, hogy ki érzi magát olyan közel hozzám, hogy a kézfogáson túl puszi is jár. Szóval marad a másik testbeszédének olvasása :)) Hát fél busznyi embert még nem, de az elején én is szívesen osztottam a puszikat – miután láttam a meghökkenést és túltettem magam a saját meghökkenésemen, óvatosabb vagyok :)Igen, ez igaz: az étel és a tea (vagy kávé). Szerintem ha éppen kifogynánk a teafűből míg vendégeink vannak, az azonnali elhárításra váró katasztrófa lenne :DNem, itt tényleg sosincs késő. Át kell hangolni az én órámat is, azon előbb bekövetkezik a "be akarok vackolni, hagyjanak békén" időpontja 🙂
izmirli szerint:
>Jaj igen, itt soha nincs késö semmihez, a vendégség este 8 elött nem kezdödik el és ha éjfélkor telefonal valaki az se furcsa (mar nem).Nalunk nem csak erkély-papucs, de külön fürdöszoba-papucs is van: olyan, mint az orvosok fehér papucsa, elöl zart, és magasitott a talpa. Tök jol lehet benne fürdöt takaritani, nem lesz a talpad vizes (mivel ugye a padlo takaritasa ugy történik, hogy az egész fürdöt elarasztjuk vizzel, felsuroljuk a nyeles kefével, majd a padloba helyezett lefolyoba tereljük a vizet egy erre alkalmas eszközzel). Nagyon praktikus dolog, csak a fürdöben hasznaljuk és soha nem lesz vizes a zokni. Es igy nalunk a fürdö elött is van textilpapucs :DD Tehat 3 különféle papucsot hasznalunk 😀
TéDé szerint:
>:DD A fürdő-papuccsal eddig még nem találkoztam 🙂
Feyyaz szerint:
Én azt sajnálom nagyon,hogy-bár már voltam egy párszor Töröko.ban-de még sosem jártam egy magánlakásban sem. Erre pedig azért kíváncsi lennék! 🙂
Csak hotelekben és műemlékekben voltam “belülről”.
A lakásokról mindenütt azt olvastam,hogy a törökök nagyon pedánsak.
TéDé szerint:
Bizony így van, a törökök tényleg pedánsak! Szobapapucs-erkélypapucs-fürdőpapucs…persze ez most csak egy kiragadott példa, de azért sok mindent elárul róluk!
Feyyaz szerint:
Az egyik internetes,Töröko. rajongó “barátnőm” eljutott Ankarába,az ő netes török “barátjához”.
Azt írta nekem a hölgy,hogy a török srác anyukája,ha kicsit ferdén állt a három díszpárna valamelyike a pamlagon,már ugrott is megigazítani! És satöbbi!
TéDé szerint:
Ilyen is előfordul, szélsőségek mindenhol vannak 🙂
Eva szerint:
Orommel olvastam a bejegyzesed! Es azt mondhatom, hogy a vendegfogadaskor en is ugyanezeket a dolgokat figyeltem meg, ezek szamitottak kuriozumnak, mint amiket kiemeltel. Erdekes, hogy en is furcsaltam, hogy sosincs keson vendegsegbe menni, vendegeket fogadni. En is lattam mindenfele papucsot a lakasban. Es tenyleg a lepcsohazakban kerulgetni kell a cipoket is.
Nekem is torok ferjem van, de mi nem lakunk Torok o.ban.
Tetszik a blogod, legtobb sztoriban azonosulni tudok veled.
TéDé szerint:
Köszi! 🙂
Olvasd el a Vendégvárás törökösen 2.0 bejegyzést is, ott sokkal jobban belefolyok az apró részletekbe 🙂