Utazás - Török konyha

Eskişehir, azaz a Régi-Város

Városközpont
Városközpont és a Porsuk-folyó

Itteni ismerősök amikor megkérdezik, hogy ez alatt a szűk egy év alatt merre jártam Törökországban, általában elképednek a lista után és közlik, hogy jobban bejártam már az országot, mint sok török. Való igaz, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az ország sok régiójában megfordultam eddig és megismerhettem az ottani sajátosságokat. Mégis, a listámon előkelő helyet foglal el Eskişehir, ez a bűbájos “kis” (török mércével) egyetemváros, ami engem Szegedre emlékezet.

Eskişehir, azaz lefordítva “Régi Város”, valójában nem kicsi a maga 720 ezer lakosával. Valamikor az ie. 1000 körül alapították a phrügök és ma viszonylag közel fekszik mind Ankarához, mind Isztambulhoz. Egy kis folyó, a Porsuk két partján terül el, a városközpontban számos hangulatos híd ível át rajta. A település Törökország egyik legjelentősebb iparvárosa. A hagyományos malomipar és téglagyártás mellett olyan modern iparágak is megjelennek, mint gépgyártás (teherautó, vasúti mozdonyok, mezőgazdasági gépek, harci repülőgép motorok), élelmiszeripar (cukor), textilipar, vegyipar és cementipar.

A legérdekesebb azonban az ún. tajtékkő-feldolgozás, amiből a híres eskişehiri tajtékkő pipákat állítják elő. A tajtékkő tömbökben előforduló, könnyen faragható porózus anyag, ami remek alapanyagul szolgál a gyönyörűbbnél gyönyörűbb kézművestermékek megmunkálásához. A tajtékkőt itt nevezik “fehér aranynak” vagy a “tenger habjának” is. Fantasztikus pipákat és egyéb csecsebecséket láttunk, a legnagyobb és legdíszesebb darabok ára több száz ezer forintra rúgott.

Tajtékkő pipák

Eskişehir városa az utóbbi időszakban óriási változáson ment keresztül, ami köszönhető az újra és újra megválasztott polgármesterüknek. A hajdan konzervatív város mára egy elbűvölő és aktív egyetemvárossá vált. A városközpontot felújították, ahol a Porsuk két partján, macskaköves út mellett kávézók, büfék és éttermek garmada várja a kikapcsolódásra vágyókat. A kis folyón gondolákkal vagy sétahajóval lehet élvezni a kilátást, míg ha valaki fürdésre vagy pecázásra vágyik, annak a város egy másik részében a helye. A település két pontján is kialakítottak egy-egy óriási parkot a folyó partján, ahol mesterséges homokparton lehet sütkérezni és strandolni, medencében lehet fürdeni, a horgászok hódolhatnak a peca szenvedélyüknek, van lovaglási lehetőség, a sétálni vágyók pedig körbejárhatják az óriási park virágágyásait és hűsölhetnek a fák alatt.

Városközpont

Kentpark
Mesterséges strand a Kentparkban

Ez még nem minden, folyamatban van a város Ordunpazarı történelmi negyedének kialakítása, ahol helyreállítják a tájra jellemző építészeti stílusban emelt házakat. A város célja minél több belföldi és külföldi turista vonzása, amivel nagyon jó úton járnak. A történelmi városban kézművesműhelyek is helyet kapnak, ahol élőben lehet figyelni a tajtékkő faragást vagy éppen az üveg csecsebecsék készítését. Igazán hangulatos! Az egyik helyen szóba elegyedtünk a mesterrel, akinek a keze nyomán éppen egy kis üveg dísztárgy formálódott. Két perc alatt megismertük az élettörténetét, majd miután kiderült, hogy magyar vagyok, a 37 éve a szakmában tevékenykedő bácsi azt mondta, hogy a kezében levő csecsebecsét ajándékba nekem adja. Egy kicsi pillangó volt, aminek a szárnyaira nazar boncuğut ültetett.

Ordunpazarı evleri, a történelmi negyed

Üvegmúzeum
Készül a pillangó

Mint ahogy azt már megszokhattuk, Eskişehir környékén is vannak sajátos gasztronómai fogások, melyek közül a nagy kedvencem a çiğbörek. A çiğbörek vékony tésztába hajtott darált hús, hagyma és fűszerek keveréke, amelyet olajban sütnek ki és forrón tálalnak. A börek ezen fajtája a krími tatárok révén érkezett Törökországba, Eskişehir és Konya településeken a mai napig élnek tatár közösségek. A tájra jellemző egyik péksütemény a mákos hajtott zsömle, szintén kedvenc:)

Çiğbörek

Az eskişehiriek büszkék arra, hogy bekapcsolódhattak az új technológiával épülő gyorsvasút-hálózatba, így Ankarát a korábbi 3,5 óra helyett 1,5 óra alatt elérik. Ez a gyorsvonat nem AZ a gyorsvonat, amit mi ismerünk a MÁV-nál. Ez 250km/h-val repeszt a célállomás felé 🙂

Mindent összevetve imádnivaló városról van szó, aki Ankarában időzik, annak érdemes egy kevés időt Eskişehirre szánni és átruccanni a következő gyorssal…

“Eskişehir, azaz a Régi-Város” bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. mazsu szerint:

    Szerintem nyiss egy mini utazási irodát!
    Én nagyon szívesen bebarangolnám azokat a tájakat, amiket bemutatsz nekünk!

    1. TéDé szerint:

      Hát ha egyszer beérik a török nyelvtudásom és a megszerzett tapasztalatok, még az is előfordulhat 🙂

      1. Petra szerint:

        Akkor engem is vegyel be, ezen mar en is gondolkodtam. Szerintem az otthoni utazasi irodak is szivesen dolgoznanak magyarokkal. Nyissunk egy irodat! Ki szeretne befektetni? 😛

  2. Feyyaz szerint:

    Ahogy már privátban is megírtam Neked kedves Zizegooo,a tavasszal még volt olyan terv,hogy vonattal megyünk Ankarába,és akkor mindenképpen megálltunk volna egy-két napra Eskişehirben.
    Hát,most már még jobban sajnálom,hogy nem így történt…
    Érdekes,hogy van a városban karikatúra múzeum is.

  3. istanbulda szerint:

    nagyon jó leírás, én is kedvet kaptam meglátogatni (mástól is hallottam hogy elbűvölő város) jók a fotók is, hajrá a török nyelvtudással 🙂

    1. TéDé szerint:

      Köszi! 😀

  4. Tóth Attila (Szeged) szerint:

    @TéDé
    Ezt írtad: “Egy kicsi pillangó volt, aminek a szárnyaira nazar boncuğut ültetett.”
    Kénytelen voltam megnézni ezt a kifejezést a szótárban: “nazar boncuğu”, ja, amulett. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük