Személyes

Eltelt az első évem Törökországban

Nos igen, valóban ma egy évvel ezelőtt jöttem ki. Félelmetes gyorsasággal szaladt el az idő… Ilyenkor szokás valamiféle számvetést vagy összegzést készíteni, gondoltam megpróbálom én is átgondolni, hogy mi változott az elmúlt egy évben. Van rá egy jó szó: minden.

Visszanéztem a blogomat, amikor egy évvel ezelőtt elkezdtem beszámolni az első élményeimről. Minden új volt, az ízek, az illatok, az emberek, felsorolni sem tudom. Az élményanyag mennyisége azóta sem csökkent, nap mint nap botlok valami újdonságba és biztos vagyok benne, hogy ez még jó sokáig így lesz. Az első sokkon azért már túl vagyok, végig követhettétek az új felfedezéseimet és csetléseim-botlásaimat – ráadásul be sem számoltam mindenről :).

Nem éppen az ideális helyen sikerült belekóstolnom a törökországi létbe, de nem panaszkodhatom, mert a látókörömet jócskán kiszélesítette – néha úgy éreztem, túlságosan is. Nagyon sok helyre eljutottam nemcsak itt a délkeleti vidéken, de az egész országban, ezáltal volt szerencsém saját szememmel látni az országon belüli különbségeket. Erről több soron is írtam már Nektek. Megízleltem milyen az élet a kurdok lakta vidéken, egy kicsit beleláttam az életükbe minden furcsaságukkal együtt. Megtapasztaltuk milyen az, amikor az indulatok elszabadulnak és felszínre törnek, és milyen hatással van mindez a mindennapi életünkre, közvetlen kis környezetünkre. Voltak nehéz pillanataink, amikor odakint a városban éppen komoly tüntetések folytak és nem ajánlották, hogy bizonyos kerületekbe menjünk, vagy amikor a tüntetések tettlegességig fajultak.

Nem mondom, hogy az utóbbi időszakban teljesen nyugodt szívvel tudtam odakint a városban mászkálni, ugyanakkor hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy semmi értékes nincs itt. A város nagyon sok építészeti remekkel rendelkezik, 15.-16. századbeli karavánszerájokkal, 5.-6. századbeli keresztény templomokkal, nem is említve a diyarbakıri falat, amelyről azt mondják, hogy a világon a második leghosszabb a kínai nagy fal után. Az óváros sajátságos autentikus hangulata magával ragadja a legkonzervatívabb látogatót is, a zsibvásárszerű színes forgatag bárkinek kellemes élményeket szerezhet. Lehetetlen betelni a falakból sugárzó történelemmel, a város históriája szinte megérinti az embert. A helyi jellegzetes ételek, a grillezett máj vagy a döner illata ínycsiklandóan terjeng a levegőben, ellenállhatatlan vágyat érez az idegen, hogy áldozzon a gasztronómia oltárán. A város mellett fut a Tigris-folyó, a “termékeny félhold” egyik híres folyója, már maga a látványa különleges, ha végigpörgetjük a történelmi tanulmányainkat. Rengeteg szépség lakozik itt, aki a “mesés kelet” gyöngyszemeire vágyik, az erre, az ország keleti részén találhatja meg.

A lakóhely csak egy része a mindennapi életnek, sokkal fontosabb az, hogy kivel osztjuk meg. A kezdeti tétova lépéseimet nagy szeretettel fogadták az új ismerősök, ebben a zárt közösségben nagyon sokat segítettek. Kellett egy kis idő, amíg rájöttek hogyan is kell egy külföldivel “bánni” és nekem is meg kellett tanulni, hogy ők hogyan “működnek”. Már tudom, hogy milyen itt a látogatósdi, mik az íratlan protokoll szabályok, mik a hagyományok. Ismerem az itteni ünnepeket, étkezési szokásokat, családi összejöveteleket. Viszonylag elboldogulok a török nyelvvel, ismerem a mindennapi szófordulatokat, mire mit illik válaszolni, mikor mit illik mondani. A saját szintemen tudok beszélgetni, ha valaki angolul is tud, akkor egy sajátos angol-török keveréknyelven próbálom kifejezni magam :).

Nem mondom, hogy olyan egyszerű volt ezt az életet megismerni és megszokni. Persze, hogy nekem is adódtak a meg nem értésből, másságból eredő problémáim, voltak húzósabb napok, voltam elkeseredett és szomorú. De aztán mindig a helyére kerültek a dolgok a fejemben és mentem tovább az úton, Önder mindig segített, hogy megértsem az itteni gondolkodást és ritmust.

Végig figyelemmel szemléltem a körülöttem zajló világot, sok minden van, amit nagyon megkedveltem és van olyan, ami még mindig furcsa. Nem szenvedek a honvágytól csak olyan normális módon, persze hogy a család és a barátok nagyon hiányoznak. És a Pick szalámi, na meg a tejföl sós kiflivel majszolva. Nem folyok bele, mert már unásig ismerhetitek hogy mi az, amit hiányolok innen :). Hogy hol a haza, az nem is kérdés, odahaza. De az otthon az már itt van, itthon.

Nem, nem bántam meg, bár még mindig nagyon hosszú út áll előttem, hogy igazán itthon érezzem magam. Sok minden vár ránk, újra szedjük a sátorfánkat és bizony újra meg kell ismerni egy másik világot. Mert biztos vagyok, hogy az, amit itt láttam csak egy fajtája a török létnek, nem is olyan sokára egy teljesen mással kell találkoznom. Új év, új élet…

Remélem Ti is legalább annyira élvezitek a velem való utazást, mint amennyire én azt, hogy mindezt megmutassam Nektek. Igen, fizikailag valóban messze vagyunk egymástól (de azért szerencsére nem áthidalhatatlanul), de talán így egy kicsit közelebbinek tűnök és nem veszek el Ázsia ködös világában 🙂

“Eltelt az első évem Törökországban” bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. Méhész Zsuzsa szerint:

    Szia, gratulálok a szöletésnaphoz, nagy élvezettel olvasom a blogodat. Tetszik a nyitott, odaadó, intelligens mód, ahogy az új helyzeteket kezeled. Nagyon jó közvetítője vagy ennek a világnak, mert bátran írsz, nyitott szemmel jársz és te magad is kíváncsi vagy. További sok sikert, Öndert a távolból is kedveljük a támogatásodért.

  2. Reiner Éva Ella szerint:

    Köszönöm, hogy mindezt leírtad. Nekem is furcsa/nehéz volt ez az év nélküled, de olvasva a soraidat látom, hogy boldog vagy. Most már csak könnyebb lesz, hisz az elején túl vagyunk. Önder mellett megtaláltad az életed és ez nekem nagyon fontos. A.

  3. aperczel szerint:

    Kedves Barátnőm!

    Hihetetlen, hogy eltelt egy év! Mindkettőnk élete kerekestül felfordult, de még is…. a Tiéd sokkal nehezebb módon, hisz új otthonod lett és hazád! Hiányzol? Igen és nagyon! Nagyon sok jót kaptam tőled és nagyon sok szép emlékeket.Testvérem vagy a testvérem helyett.Sokaknak közhely, de mi tudjuk hogy miért is írom le neked.:)Hiányodon az 1 év sem tompított. 🙂 Talán így van rendjén…:)Csak egy valamit számít, hogy boldog vagy!Tudom, hogy Önder vigyáz rád és boldoggá tesz!
    Szeretünk Mindkettőtöket! Andi és Fecó

    ui: Egy kicsit szipizek .:)

  4. Mariann szerint:

    Ismeretlenül is gratulálok Neked, és köszönet a sok hasznos, érdekes infoért! Visszajáró olvasó, lassan-lassan már függő vagyok:). Törökország számomra egy új – és meglehetősen nagy – szerelem, s ha épp nem lehetek ott, a blogodat olvasgatom.
    További nagyon szép napokat kívánok, Mariann

  5. TéDé szerint:

    Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat és a támogatást! El sem hiszitek mennyi erőt ad, remélem tudom majd Nektek az írásaimmal viszonozni! Addig is üdv mindenkinek!

  6. Petra szerint:

    En is imadom a blogodat, minden nap nezem, hogy van-e uj bejegyzes. Sok sikert az ujrakezdeshez, abban biztos lehetsz, hogy az uj helyen minden mas lesz. Törökorszagot kiismerni egy elet nem eleg… 🙂

  7. Névtelen szerint:

    A következő években is sok sikert! Várom színes élménybeszámolóid!Üdv…Klári

  8. TéDé szerint:

    Köszönöm lányok!

  9. Feyyaz szerint:

    Nagyon szeretek a blogodra jönni,írni és olvasni! Örülök,hogy bátran és magabiztosan veszed az időnként jelentkező akadályokat! Sok sikert és sok örömet a következő török évekhez!
    Meddig is vagytok még Bakırban,szilveszterig?
    Üdvözöl:
    Feyyaz

  10. istanbulda szerint:

    örülök én is, hogy rátaláltam a blogodra, nagyon élvezetes stílusban írsz, szinte újra átélem én is a posztjaidat olvasgatva a saját hasonló élményeimet 🙂
    remélem az új állomás is túlnyomórészt pozitív lesz és várom a folytatást!

  11. Zizzer szerint:

    Én is csak csatlakozni tudok a többiekhez! 🙂 Csak így tovább és minden jót (és bejegyzést) a későbbiekben is 🙂

  12. TéDé szerint:

    Köszi szépen!! Már nagyon-nagyon kevés időt leszünk itt Feyyaz! 🙂

  13. persepolis72 szerint:

    Elmaradtam egy héttel – Üzbegisztánban voltam – így most utóbb olvasom a bejegyzéseidet, egyben, az összeset. Igazán élvezetes írások, de ezt már korábban mondtam is. További sok sikert a közös életetekhez. De hogyhogy költöztök? Hová? 🙂 Azt hittem, h Diyarbakir az otthonotok…

    1. TéDé szerint:

      Köszi! 🙂
      Hát, otthonunk is volt, de ha minden terv szerint alakul, akkor kis időn belül lesz egy másik. Hogy hol, az egyelőre titok, de úgyis megtudjátok hamarosan 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük