Elsődleges szabály, ha valaki Törökországba kerül, akkor az illemkódex mást enged meg, mint amit Európában megszoktunk. De mégis mit lehet és mit nem?
Egy angol nyelvű, Törökországban letelepedni készülők számára íródott könyvbe lapozva olvastam, hogy az öltözködésre nagyon oda kell figyelni. A könyv ezt úgy magyarázta, hogy a nyugati országrészben és az ott található városokban a “dress code” teljesen európai, mintha valahol Észak-Európában járnánk (azt nem taglalta, hogy melyik országokra érti a hasonlóságot). A hölgyek és urak a divatot követve öltözködnek, csinosak, elegánsak, városiasak. Azonban kelet felé és a kisebb települések felé haladva az öltözködés konzervatívabbá, zártabbá válik. Többen viselnek kendőt és zártabbak a ruhák. Aki arra jár, annak illik ezt figyelembe venni, amikor reggel a saját szekrénye (vagy bőröndje) előtt áll. A saját tapasztalatom mindezt teljesen alátámasztja. Egyetlen különbséget látok a török és magyar nagyvárosi csajok ruhaviseleti szokásait illetőleg, mégpedig azt, hogy itt Törökországban nem viselnek annyira kivillantós ruhadarabokat. Ezt leszámítva elképesztő cuccokat képesek hordani, néha csak pislog az ember, de a divat az mindenhol divat, nem igaz?
Ha már ruha és megjelenés, akkor érdemes szólni annak konstatálásáról is. Mit és hogyan illik szemrevételezni. Illik-e egyáltalán? Nos, azt tudni kell, hogy itt a tekintetekből áradó üzenetek többletjelentéssel bír(hat)nak, azaz ne bámulj hosszan senkit! Egészen egyszerű az oka, ha nő létedre jól megbámulsz mondjuk egy török pasit, akkor ő félreértheti és egyértelmű közeledési kísérletként könyvelheti el. Utána nem biztos, hogy egyszerű megszabadulni tőle vagy jó érzés elviselni a beszólásait, ha úgy reagálja le. Csak diszkréten csajok, csak diszkréten! No persze, ha éppen az alany figyelmének felkeltése a cél, akkor másról szól a történet, de azért akkor sem árt az óvatosság, hisz az itteni srácokat más fából faragták. Természetesen a török srácoknak “mindent lehet” és előszeretettel legeltetik a szemüket a szebbik nemen.
Ha már török tekintetek, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba és nézzük a csajok-csajok felállást. A csajok így is úgy is szemrevételezik a “vetélytársakat”, nem meglepetés, ha az embert jól megbámulják. Főleg ha annak a homlokára van írva, hogy külföldi és esetleg még a fizimiskája is eltér az itt megszokottól. Akkor képesek utánad forogni, ez a jelenség kelet felé haladva egyre inkább nő. Ki hogy éli meg, kellemetlen, kényelmetlen, közömbös vagy éppen hiúságot legyező. A törökök alapvetően kíváncsi népség, ez nem feltétlenül a rosszindulat jele náluk. Ugyanakkor a török lányok már nagyon jól kitanulták a pasik diszkrét szemrevételezését, hisz jól tudják, hogy hol az illendőség határa. Na de ha ők bámulhatnak minket, akkor mi miért nem? Jogos a kérdés…
Nektek volt már kellemetlen vagy éppen muris élményetek? Velem keleten fordult elő, hogy egy pasi előttem sétált és annyira forgott utánam, hogy kis híján lefejelte az előtte felbukkanó oszlopot 🙂 Biztosan van köztetek olyan is, aki nem éppen szívet melengető eseményt tudhat magáénak. Ti hogy látjátok? Mit illik és mit nem?
izmirli szerint:
A török pasiknak se szabad mindent, sőt! Ha Téged bámul egy török pasi, amikor a férjed is ott van, lehet, hogy verekedés lesz a vége 🙂
Mi egyszer az izmiri állatkertben voltunk és szembe jött velünk bringával egy ottani biztonsági őr, aki annyira bámult engem, hogy elfelejtett kanyarodni az úttal, így letért a pályáról, ráadásul egy lankás részen. A párom is velem volt, így átfutott az agyamon, hogy ebből baj lesz. Ránéztem, de nekem annyira kellett nevetnem a pasin, hogy rá is ráragadt és el is felejtette a haragját 🙂
TéDé szerint:
Igen, ezt a szempontot tényleg kihagytam a cikkből, a török férfiak főleg csak akkor bátrak, ha nem a pasiddal vagy. De lám, vannak kivételek 🙂
esther szerint:
De jó, hogy már túl vagyok azon a koron, mikor még megfordultak utánam a hapsik, így ilyen dolgokkal majd nem kell foglalkoznom, ha egyszer kijutok Törökországba! Hiába tényleg minden kornak meg van az előnye! 🙂 Azért várom a török etikett más szabályairól szóló bejegyzéseidet is!! 🙂
izmirli szerint:
Ha turisták által sűrűn látogatott részre megy az ember, ott nem ennyire szigorú a történet (Marmaris, Antalya, Fethiye).
Én sokkal szabadabbnak érzem magam Marmarisban – pedig Izmir nem mondható elmaradottnak, sőt! De akkor is sokkal konzervatívabbak az emberek ebben a kérdésben Európával összehasonlítva. Hát akkor a KELET 🙂
A további szabályok közé tartozik, hogy akárhol (járdán, belépéskor valahova) családok előnyt élveznek, és egy pár is családnak számít – nos, ha ezt az előjogot nem kapja esetleg meg, akkor akár balhé is kerekedhet, de beszólás mindenképp. A párom ebben is nagyon jó, rendszeresen elhangzanak különféle sértések (nem durva, hogy akkora balhé ne legyen belőle, a törökök nagyon érzik a finom különbségeket) ha egy fiatal srác vagy akár egy férfi a szűk járdán nem enged előre bennünket. És a másik fél se szól semmit, mert tudja, hogy ez a szabály.
Tóth Ildikó szerint:
Szia Esther, ne haragudj, h ismeretlenül reagálok a bejegyzésedre. Már én sem vagyok fiatal és vágyom Törökországba. Esetleg válthatnánk pár szót a témáról? Ildikó vagyok. Mail cím: ildiko-toth (kukac) hotmail (pont) com
TéDé szerint:
Szia Ildikó! Ne haragudj, hogy belenyúltam az e-mail címedbe, így biztosabban elkerülhető, hogy spamekkel kezdjenek bombázni. Remélem Esther is olvassa majd az üzenetedet!
eszterszappan szerint:
Szia Ildikó!!
Örülök jelentkezésednek, írok Neked!! 🙂 Szép estét, iyi geceler!!!