Fethiye, az egyik török ékszerdoboz

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy kis időt ebben a városban töltünk most. Képeket mutattam már nektek korábban, azonban többen is érdeklődtetek a település iránt bővebben.

Ha Törökországot egy téglalapként képzeljük el, akkor Fethiye pont a bal alsó sarokban helyezkedik el, valahol az Égei- és a Földközi-tenger találkozásánál.

A helyiek és az itt megforduló turisták szerint a vidék egy igazi ékszerdoboz. A kisebb-nagyobb öblökkel cakkozott tengerpart, a türkizkék víz, a kis szigetek és a parttal párhuzamosan húzódó Toros-hegység időnként hósipkás láncolata varázslatos adottságokkal ruházta fel a térséget.

A régió első települését itt alapították az i.e. 5. században, Telmessos néven. Telmessos fontos települése volt Lükiának, ennek az i.e. 13. században már létező, önálló földrajzi és politikai egységnek. A városi legenda szerint Apollón görög isten reménytelenül beleszeretett Agenor király legkisebb lányába. Kutyává változtatta magát és a szégyenlős lány kegyeibe férkőzött. Miután visszanyerte eredeti alakját, összeházasodtak és fiukat Telmessosnak keresztelték el. Amikor Apollón várost alapított itt, a fia után Telmessosnak nevezete el. Később, a Római Birodalom majd a Bizánci Birodalom fennállása alatt a település fontos kulturális központként funkcionált.

A várost a prófécia központjának is tartották, mert egy Telmessos-i jós álomfejtésének köszönhetően Nagy Sándor egy alkalommal megmenekült az emberei árulásának végzetes következményeitől.

Grandiózus látványt nyújtanak a város feletti sziklába vájt kősírok, amelyek Amynthos uralkodó nevéhez kötődnek. A lükiai civilizáció öröksége egyben a város jelképe is, hosszú kőlépcsők vezetnek az óriási ión stílusban épült templomhoz. Onnan fentről pazar kilátás nyílik a városra.

Fethiye mai nevét 1934-ben kapta Fethi Bey, a török függetlenségi háborúban mártír halált halt pilóta után.

Úgy hallottam, hogy Fethiyét különleges adottságai miatt már több nemzetközi magazin is beválasztotta a világon fellelhető legszebb turisztikai desztinációi közé. Mindezt bizonyítja, hogy a téli 75 ezer körüli lakosságszám a nyári turista szezonban akár 250 ezerre is felduzzadhat, rengeteg üdülőövezet várja az itt nyaralni vágyókat. Azt hinné az ember, hogy az a város, amely ilyen mértékben épít a turizmusra, feláldozza az egyediségét és a turisták igényeinek megfelelően önmaga is átalakul, sztenderdizálódik. Fethiye esetében szerencsére ez nem így van.

Bár nyáron nagy a forgalom és a tömeg, mégis lehet érezni az igazi törökös, “fethiyei” atmoszférát. Tény, hogy sok minden változott az elmúlt évtizedekben, a helyiek mégis imádnak itt élni. Akivel beszéltem, szinte mindenki ugyanazt emelte ki előnyként, a város gyönyörű és békés. Említettem már nektek a török tanfolyamos bejegyzésnél, hogy nagyon sok külföldi  – főleg brit – él itt letelepedési szinten. Vannak egészen “elbritesedett” városrészek, saját programokat szerveznek, szórakozóhelyeket és éttermeket nyitottak. Érdekes a városról olvasgatni egy brit pár szemén keresztül, akik hét évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy ezt a települést választják új otthonuknak.

Fethiye turizmusban betöltött szerepe csak az utóbbi 30 évben vált ilyen jelentőssé, azelőtt a lakosság nagy része a mezőgazdaságból élt. Ez most sincs másként, a zöldség- és gyümölcstermesztés a mai napig jelentős bevételi forrás. A hegyekből leereszkedve a település körüli terület olyan, mint egy üvegház és fóliasátor tenger, mellettük pedig óriási citrus ligetek. A hegyek közelsége azt eredményezi, hogy a várost körülvevő sík vidéken a mediterrán éghajlatot kedvelő növények élnek meg, míg felfelé haladva minden más megtermeszthető az almától az őszibarackon át a szilváig. Egész évben minden kapható, télen-nyáron elérhető a friss zöldség és saláta. Ez a fő oka annak, hogy az Égei-tenger partvidékére jellemzően itt is rengeteg nyers zöldségfélét fogyasztanak és előnyben részesítik a húsmentes ételeket.

Fethiye valóban egy kis ékszerdoboz, sokat szépet lehetne írni még róla. Íme egy válogatás az újabb képeimről és beszéljenek azok helyettem. Legközelebb távolabb megyek a várostól, olvashattok majd több időszakot felölelő történelmi eseményekről és tragédiákról…