Hagyományok - Kultúra

Keleti életérzés?

“Nasıl keyifler?”– kérdezi a török, ha összefut egy másikkal. “Mi újság? Mi a helyzet? Hogy s mint?”– kérdezzük mi. Alapjában véve mindketten ugyanarra vagyunk kíváncsiak, de a török változatnak van valami többletjelentése, valami olyan, amit magyarra és más európai nyelvekre nagyon nehéz lefordítani, egyetlen szóval nem is lehet.

Keyif, életérzés. “Keleti” életérzés. Örömteli, kellemes, lazító, kikapcsoló, pihentető, relaxáló, feltöltő. Nem lehet rá pontos definíciót adni, mivel mindenkinek, minden életkorban, hangulattól függően mást jelent a keyif.  Mást egy kamasznak, egy férfinek, egy  anyának, egy nagypapának vagy egy egyedülállónak.

Több itteni emberrel beszéltem erről és mindenki máshogy próbálta magyarázni, biztos vagyok benne, hogy temérdek variációja létezik még…

Mi a keyif? Mit mondanak ők és mit látok én?

“Egy kiadós vacsora után leülni a nappaliba és meginni egy csésze kávét, ráérősen, lassan élvezve az ízeket.

A városon kívüli piknik övezetben elnyúlni a puha fűre leterített pléden, miután a grillsütőn elkészült húst és a hozott finom falatokat megette a család. A tea már a tűzön melegszik, a gyerekek a fák között játszanak, felkönyökölve őket figyelni.

A hosszú órákig tartó halvacsorán a szálkát szedegetni a grillezett halból, eszegetni, beszélgetni, rakıt inni, pletykálni, eszegetni…

Elnyúlni a török fürdő márvány emelvényén és megadóan élvezni a masszőr dögönyözését és a hab csiklandozását.

Forró salepet (tejes ital) inni egy hideg téli napon, sütkérezve az éppen kibújó nap fényében.

Haverokkal kimenni a tengerpartra, az autóból bömböltetni a zenét, közben a stégen ülni, ha olyan a zene táncolni, termoszból teát inni, később tüzet rakni és sütögetni.

Átmenni a szomszédasszonyhoz egy teára, áthívni a szomszédokat egy teára, sütire.

Egy damilt belógatni a vízbe horgászás címen és nyugisan ücsörögni mellette, élvezni a nyugalmat, nem foglalkozva azzal, hogy lesz-e egyáltalán  kapás.

Leülni egy órácskára a központi park padjára és csak figyelni a fákat, a sétálókat, a játszó gyerekeket, a csiripelő madarakat, a színpompás virágágyásokat.

A városban a 2×2 sávos út közötti füves területen fél könyékre ereszkedve elnyúlni a bokrok alatt a busz érkezéséig, vagy csak úgy (pl. Diyarbakır).

A parkban leteríteni a pokrócot, kicsomagolni a hozott ennivalót és semmi mással nem törődve, ráérősen megfalatázni.

A teraszon, erkélyen kényelmesen elkölteni a hétvégi reggelit, közben újságot olvasni és teázni, beszélgetni.

Falusi estéken a teraszon található heverőre kuporodni és teát inni a szomszédokkal.

Körbeülni a vízipipát a barátokkal, közben megváltani a világot egy-egy tea társaságában.

Tavlát (backgammon) játszani egy baráttal, barátnővel, közben teát inni, relaxálni, koncentrálni.”

Keleties életérzés, valami, amiért többek között a törökök is jobban képesek kikapcsolódni. Valami olyan, amibe ha kell, energiát fektetnek csak azért, hogy élvezzék. Nem nagy dolgok ezek, egészen apróságok, és időnként a mi máshoz szokott szemünk megütközik az adott keyif extrém voltán.

Számukra a keyif nem feltétlenül jár komoly anyagi kiadással. Feldobnak egy teát, kávét a tűzre, összecsomagolják a családot a piknikhez, beúsznak a vízbe egy tálca rakıval…  Egyenként mind-mind semmiségnek tűnnek, de összeadva hihetetlen lelki békét és erőt nyernek belőle.

Keleti életérzés?

“Keleti életérzés?” bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. Mariann szerint:

    “A városon kívüli piknik övezetben elnyúlni a puha fűre leterített pléden, miután a grillsütőn elkészült húst és a hozott finom falatokat megette a család. A tea már a tűzön melegszik, a gyerekek a fák között játszanak, felkönyökölve őket figyelni.”

    …olyan tipikus vasárnapi kép, valahol a millió piknikhely egyikén!
    IMÁDOM ezt a látványt, érzést!

  2. Kriszti szerint:

    Itthon egy kellemes ebéd a családdal a kertben. Utána egy jó kávé és beszélgetés.
    Törökországban leülni egy-két-három :)) pohár teára egy utcai kis teázóba a barátokkal és figyelni a helyi embereket.

  3. Nati szerint:

    Azt hiszem, erre mondják az olaszok, hogy dolce far niente – édes semmittevés. 🙂

    1. TéDé szerint:

      Igen, a kettő átfedi egymást 🙂

  4. Jánosné Kardos szerint:

    Kedves Té Dé !! hozzászólni nem szeretnék, ill. nincs véleményem.De kérdésem annál több. !!!! Január óta chatelgetünk egy kedves Török /isztambul/ baráttal és kedveljük egymást. Egyszer találkoztam vele, és úgy érzem , nem csalódtam!!!!? mert tényleg azt kinálta a jelenlétével amit eddig megtapasztaltam a leírásaiban!!!……de itt a sok-sok kérdés, amivel nem értek egyet, az az, hogy bármennyire is elfoglalt, befolyásos emberről beszélünk, a munka az első, és utána a kikapcsolódás jöhet. Sok problémát okoz köztünk a nyelv megértése is.Részéről a Magyar nyelv , alapfok, ezért sok mindent félre értelmezünk.Vagyis nem tudunk kellőképen kommunikálni, és lehet hogy ez lessz a végzetünk. Mivel most költözött Budapestre,nagyon bíztam a töbszörös találkozásban, de egyenlőle nem így történt. Mert a munka az első!!!!! De bízom és hiszem, a lelki megérzéseimben, mert Ő is ezt sugalja felém.

    1. TéDé szerint:

      Ezekben a kérdésekben neked kell határozott állást foglalni, mert ha komolyabb kapcsolatra vágytok, akkor időt is kell egymásra szánnotok. Próbáld vele megértetni ezt, ne törődj bele a mostani helyzetbe, ha nem érzed jól magad benne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük