Szent Miklósról írtam már a korábbiakban, a Mikulás legenda alakja Törökország területén született, sírja ma Délnyugat-Törökországban, Demre (ókori nevén Myra) városában található. Archeológusok egy része úgy tartja, hogy földi maradványait csak később vitték Demrébe, eredetileg Fethiye közelében, egy kis szigeten helyezték végső nyugalomra.
A Fethiyétől kb. 15 km-re található, mindössze 1 km hosszúságú szigetet Gemiler Adası-nak, másképpen Szent Miklós szigetének hívják. Összesen öt bizánci templom romjai láthatóak rajta, melyek mindegyike a IV. és VI. század között épült. A sziget legmagasabb pontján állót egyenesen az ott található sziklából faragták ki és egy 350 m hosszúságú körmeneti sétány vezetett fel odáig. A helyiek elmondása szerint a sziget fontos megálló volt a Jeruzsálembe igyekvő zarándokok számára, a szigeten kiépült kiszolgáló egységek biztosították az ellátásukat.
Egyes régészek szerint Szent Miklóst a sziklába vájt templomban temették el a 326-ban bekövetkezett halálakor, és egészen a 650-es évekig ott nyugodott. Ekkorra az arab fenyegetettség miatt elhagyták az őslakosok a szigetet, földi maradványait pedig a 40 km-re keletebbre fekvő Myra városába szállították. A régészek feltételezését alátámaszthatja a tény, hogy a sziget eredeti neve “Hajók szigetét” jelent, ami utal arra, hogy Szent Miklós a mai napig a tengerészek védőszentje. A hajósok már a középkorban Szent Miklós szigeteként emlegették ezt a helyet.
A romok ma is jól kivehetőek a szigeten, népszerű kirándulási célállomás a külföldi turisták számára.
