Itt a nyár, itt a turistaszezon, eljött a bazározás ideje

A Törökországba látogató turistának az egyik legnagyobb buli, ha ellátogat a helyi bazárba. Fethiyéről tudni kell, hogy alapvetően jelentős számú külföldi populációval rendelkezik, akik télen-nyáron itt élnek. A téli bazár hangulatát össze sem lehet hasonlítani azéval, ami mostanában kezd kibontakozni. Télen csendesebb az élet, a rutinos itt élő “idegeneket” nem lehet be nem tervezett vásárlásokra csábítani, nem hat rájuk a híres török direkt marketing. Nem így a nyári szezon, amikor kisebb települések, üdülőtelepek  turistáit buszokkal hozzák, hogy ki ne maradjanak a török bazár örömeiből. Na ők az igazi célcsoport, nagyon élvezetes egy-egy piacolás alkalmával megfigyelni a kultúrák találkozását 🙂 Hozzánk már jócskán beköszöntött a nyári időszak, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az utóbbi hetekben látványosan felszaporodott az idelátogató turisták száma. Irány a bazár hát!

A hömpölygő emberáradatban nem nehéz kiszúrni a hamar rákvörösre égett, parányi ruhákban járkáló külföldieket, akik szalmakalappal próbálják elviselhetővé tenni a számukra szokatlan napfény hatásait. A ring másik sarkában a rendkívüli tehetséggel megáldott vásárosok állnak, akik elképesztő technikákkal próbálják őket vásárlásra bírni. Felismerhetetlen hangokat adnak ki magukból, hogy felhívják a figyelmet a portékájukra, néha én magam sem tudom eldönteni, hogy mi a hang forrása. Ámde hatásos, az ember odakapja a fejét és ha megvan a szemkontaktus, akkor jön a direkt marketing következő lépcsőfoka, ‘come closer my dear friend’…ami annyit tesz, hogy “barátom, gyere közelebb” 🙂 Sokan a hangos meggyőzés hívei, az előttük elhaladó delikvensek vélt nyelvén próbálnak megszólalni és közelebb invitálni őket. Mások odakiáltanak az áldozatnak, hogy “csakhogy megérkeztél barátom”, aki persze értetlenül pislog az árusra, ugyan honnan is ismerné. Szemtanúja voltam, amint két vásáros srác egy felsőt akart eladni egy külföldi lánynak, aki megnézte a ruhadarabot és a már elhaladt párja után kiáltott, hogy jöjjön vissza. A visszaforduló kétajtós szekrényt a srácok faggatni kezdték, hogy ki ő, ő-e a lány személyi testőre, mert úgy néz ki, stb. – na ennél a pontnál legszívesebben felvonyítottam volna a nevetéstől 🙂 A “testőr és védence” végül morogva továbbállt, nekik nagyon nem jött be a kissé szemtelen stílus.

Természetesen minden portéka nagyon olcsó és jó, de ez már csak így van egy bazárban. Egyszer 60 líráért  (kb. 7500 Ft) akartak egy esernyőt rámsózni, merthogy az minőségi 🙂 Ha egyedül vagyok, akkor értelemszerűen angolul próbálkoznak megkörnyékezni, ha pedig mással (ránézésre is törökkel), akkor nem számítok potenciális célpontnak. Az alkudozás kötelező, ha jók vagyunk, akkor egész szép sikereket lehet elérni. A rábeszélőképességük pedig brilliáns, azonnal megérzik, hogy ki az, aki egy kicsit is nyitott a pénztárca elővételére és az illetőt nem kímélik, amit csak lehet, eladnak neki.

Érdekes ahogyan a külföldiek viszonyulnak ehhez az egészhez. Vannak, akik mosolyogva konstatálják a helyi szokásokat és felveszik a ritmust, szóba elegyednek, ha más nem egy mosolygós köszi nemmel odébbállnak. Vannak viszont, akik nem jól tűrik a közvetlen stílust, ők mogorván végigszaladnak a sorok között, arcukon döbbenettel, utálattal és mély lenézéssel. Igazi szociológiai megfigyeléseket lehet itt folytatni, nem is hinné az ember, hogy mi mindent láthat.

Jó dolog bazározni, de az igazi mégis a nem turistákra épülő piac. A kedvencem eddig a Şanlıurfa városában látott bazár, erről egy évvel ezelőtt bővebben írtam.

És Ti? Voltatok már itteni bazárban?