Húsvétkor, a tojásfestés kapcsán írtam már Hıdrellezről, azonban az időpontja tegnap-ma jött el, így a korábbiakban leírtakhoz hozzáteszem a friss élményeimet is.
A Hıdrellez, vagy Hızır napja május 5-én éjjel kezdődik és másnapig tart. A hitük szerint ezen a napon találkozott először a Földön Éliás próféta és Hızır próféta. A vallást félretéve igazi tavaszköszöntő ünnepről van szó, amit Törökországon kívül más türk népek is megtartanak. Érdekesség, hogy ennek az ünnepnek létezik ortodox keresztény változata, a Đurđevdan, azaz Szent György ünnepe, amit a katolikus Horvátország északi részén Jurjevo ünnepeként tartanak számon.
A Hıdrellez eredete nem tisztázott. Egyesek szerint a mezopotámiai és anatóliai kultúrkörökből származik, mások azt állítják, hogy az iszlám előtti közép-ázsiai türk kultúra hagyományaiban gyökerezik. Képtelenség lenne egyetlen néphez kapcsolni, hiszen ősidők óta a tavasz érkeztével a különböző kultúrák különböző ceremóniákkal köszöntették saját isteneiket.
A Hıdrellez napját régebben mindenfelé ünnepelték Törökország szerte, majd a hagyomány megkopott. Ma újra felkapottnak tűnik, a nagyobb városokban rendszeresen szerveznek fesztiválokat ebben az időpontban. Apósom és egy másik kedves barátom említette, hogy gyerekkorukban ők még a hagyományokat követve ünnepeltek, nekik, gyerekeknek akkoriban mindez nagy izgalmat jelentett. Az asszonyok az ünnepre való felkészülés részeként teljesen kitakarították a házat, mert úgy hitték, hogy piszkos, elhanyagolt otthonhoz Hızır nem látogat el. Nem csak a környezetüket tették rendbe, de tiszta, új ruhát öltöttek az ünnepnapon.
Az ünneplés mindig a szabadban történt, mint egy nagy, közösségi piknik étellel, itallal és zenével. A piknikre pedig piros tojást vittek magukkal! Anyósom nagyon emlékszik rá, hogy az általunk is ismert módszerrel, hagymahéjjal elszínezett vízben főzték meg a tojásokat. Tőlünk eltérően ők nem alkalmaztak semmilyen díszítő technikát, hanem egyszerűen megették az ünneplés során. A friss tavaszi növények elfogyasztása és a tavaszi bárány húsának, illetve májának az elkészítése szintén az ünnep részét képezte. Úgy hitték, hogy a tavaszi bárány húsa gyógyulást hoz a betegségekre és egészséget ad. A mezőn tavaszi virágokat szedtek és megfőzték, szerintük az abból készül főzet minden betegséget kigyógyított és ha valaki 40 napig azzal mosakodott, akkor “megfiatalodott.”
A régiek Hıdrellez éjszakáján – ez volt tegnap – különböző trükkökkel próbálták elérni, hogy Hızır őket is meglátogassa és áldást hozzon a házra. Az ételt tartalmazó edényt fedetlenül hagyták az asztalon, az éléskamra ajtaját nem csukták be és a pénztárcát is nyitva hagyták, hogy ha Hızır megérkezik és megérinti ezeket a tárgyakat, akkor bőséget hoz a családnak. Azok, akik nagyobb “terveket” dédelgettek, pl. gyermekáldás, házvásárlás, lemodellezték az óhajtott kívánságot és az asztalra helyezték abban bízva, hogy Hıdrellez érintésével sikerül majd megvalósítaniuk elképzeléseiket. Ezen az éjszakán nagyon sokan felírják kívánságaikat egy kis papírlapra és egy rózsa tövébe rejtik, máshol agyagkorsóba rejtik azt. Minden régiónak megvan a maga tradíciója, itt Fethiyében pl. a cetlire felírt kívánságot egy kőhöz rögzítik és bedobják a tengerbe.
Tegnap este családilag megindultunk mi is, hogy az idei kívánságainkat eljuttassuk Hızırnek. Készültem a papírfecnivel, amit a parti sétányon a tengerbe dobtam. Anyósom elmondása szerint erre a legalkalmasabb hely ott van, ahol a vízelvezető csatorna a tengerbe érkezik, hogy a vízáramlat minél messzebb elsodorja a kívánságokat. Ezt követően a sétány egy kevésbé forgalmas részéhez mentünk. A part mentén található kövekből kiraktuk a kívánságunkat – elmondani nem szabad, hogy mit, mert akkor nem válik valóra – és a sötétség leple alatt ki imádsággal, ki egyéb módon arra kérte Hızırt, hogy teljesítse őket. Felemelő pillanatok voltak, állni a telihold sugarai alatt, előttünk a békésen fodrozódó sötét tenger, a távolban a város fényei és más nyelven, másképp, de ugyanazt kérjük valakitől, valakiktől, valamitől.
A sétányon több családot is láttunk hasonló tevékenység közben, voltak akik dobálták a cetlis köveket vagy csak csendben a tenger felé néztek. Pezsgett a város, a sétány, nagyon sokan emlékeztek meg Hıdrellez éjszakájáról. A mai nap a piknik napja, feltehetőleg vasárnap lévén, ebben gyönyörű napsütéses időben aki csak tehette a szabadba ment…
Piros szerint:
Eddig nem is hallottam erről az ünnepről, köszi, hogy írtál róla. Érdekes volt.