Személyes, Utazás - Török konyha

Trükkök egy török gyomor magyaros meghódítására

konyhaKijelenthetem, hogy az “én törököm” nem finnyás alkat, de azért megvannak a maga nüanszai és kellett néhány cselhez folyamodni, hogy a magyar konyha még szélesebb változatát be tudjam vonni a mindennapjainkba. Lehetett volna legyinteni, hogy ha nem hát nem, na de nem úgy van az, az ember kitartóan próbálkozik.

Szerencsére a török azért enni szeret, elég válogatni az itt létező megannyi gasztronómiai irányzat közül, legyen az a régiókra jellemző konyha, gyorskaják, halas fogások, a jó öreg kebap felsorolhatatlan változatai vagy épp a cukros-szirupos édességeik. Igazi “keyif-lények” (a keyif-ről korábban már írtam), olyan kevés elég a lelküknek, hogy néhány percre, órára az élvezetek nagy magasságába emelkedjenek és feltöltődve térjenek vissza a hétköznapi mókuskerékbe.

A jó falatok éppen ebbe a kategóriába esnek, egy kicsi ebből, egy kicsi abból, adva a külsőségekre, gusztusosan tálalva és a törököm máris mosolyogva tekint a világra, ahogy mondani szokta, “hirtelen minden sokkal színesebbnek tűnik”. Az egyébként is színes palettához hoztam magammal egy legalább ugyanolyan színeset, amit igyekeztem beépíteni a mindennapjainkba. Nem volt nehéz dolgom, mert alapvetően a mi ízvilágunk nagyon közel esik az ittenihez, sok hasonló étel létezik, hasonló fűszerezéssel. Ettől függetlenül azonban vannak olyan ételfajtáink, amiket ők egyáltalán nem ismernek, tehát kétesélyes a dolog, vagy bejön az újdonság vagy nem. Hát én erősen dolgoztam rajta, hogy a bejön felé hajoljon a mérleg nyelve, mert hát ki az, aki magának külön főz, lemondani meg azért mégsem…

Elkezdődött a nagy gasztrovirtuózkodás, kavarás-kutyulás, trükközés, közben igyekeztem elsajátítani a török konyha főbb fogásait, eligazodni az itteni alapanyagok között, mi mire használható, eszik-e vagy isszák. A kalandozás egyáltalán nem esett nehezemre, szeretem az újdonságokat, szeretek kísérletezni és a konyhában is örömmel sürgölődök. Az elmúlt idő során felállítottam magamnak néhány alapszabályt, amit érdemes itt betartani – legalábbis ha az én konyhámról van szó 🙂

1. Csínján bánj a habarással és rántással!

www.delimanochefs.hu
www.delimanochefs.hu

Náluk a rántás még csak-csak létezik és nagyon ritkán alkalmazzák is a házi kosztoknál, de a habarás az maga a mumus, ezért nem mindegy, hogy mihez használom. A mi családunkban otthon a főzelékfélék inkább habarással készültek, ezért az elején szorgosan próbálkoztam a jól ismert módszerrel, zöldbabfőzelék, krumplifőzelék és társai. Egyre másra falnak ütköztem és az istennek sem tudtam áttörni a “normal” kategóriát, ami Önder szóhasználatában kb. annyit jelent, hogy “jó-jó megettem, de…”. Nem szerette, hogy az ételek olyan lisztes ízűvé váltak.

Szóval a főzelékek a normál kategóriában voltak sokáig, aztán kis pihentetés után újra elővettem őket, egy picit másképp, a gyenge rántások vizeire evezve, kis fűszerrel, fokhagymával csiribí-csiribá és láss csodát, megtaláltam azt a variációt, ami kifejezetten finomnak bizonyult és a normáltól sokkal jobb besorolást nyert el.

2. A krumpli sem mindig gyere be

www.nosalty.hu
www.nosalty.hu

A török ételekhez a klasszikus értelemben vett köret általában a pilav, ez lehet rizs vagy bulgur (törtbúza), és persze saláták garmada. Amerre én jártam, nem szoktak sem tésztát, sem krumplit főzni egy-egy nehezebb étel mellé, külön tálalva, ha már krumpli, akkor inkább belefőzik magába az ételbe vagy sült krumplit sütnek. Krumplipüré ritkásan előfordul, de számomra elég furcsa, nem tudom mit keverhetnek bele.

Nálunk itthon sem fogy a krumpli olyan nagy intenzitással, ami egyáltalán nem rajtam áll. Bezzeg a husi az igen, az menne mindig, a saláta is, de az a fránya krumpli úgy sós vízben főve túl snassz és ízetlen, nem számít, hogy törött-e vagy sem. Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, amelyik étel csak elviseli, belefőzöm a krumplit, ha pedig krumplipürét készítek, akkor felturbózom egy kis sajttal és némi fűszerrel, amitől mindjárt más lesz az íze és a törökömnek is jobban rááll a szája. Nem így a hagyományos paprikás krumplink, azt bármikor megenné, mert a pörköltalapot kifejezetten szeretik és náluk is létezik ahhoz hasonló.

3. A tésztától Isten ments!

zsuzsaisinthekitchen.blogspot.com
zsuzsaisinthekitchen.blogspot.com

A száraztésztákat az eddigi tapasztalataim szerint itt nem túl sok mindenre használják. Persze vannak spagettifélék, fetuccinis ételek és időnként köretként előfordul, hogy joghurtos-fokhagymás öntetes tésztát készítenek, de nincsen se sajtos-túrós-mákos-diós-krumplis-káposztás-grízes-akármilyen tésztájuk és főtt tészta sem igazán jár egyik fogás mellé sem. Arról nem beszélve, hogy leveshez sem főznek ki tésztát, bele sem, a leveseik sokszor krémlevesek vagy olyan jellegűek, amikhez nem is illik. Tarhonyáról és lebbencsről se álmodozzon itt az ember, és az eperlevelet is el lehet felejteni, az áruházak polcainak kínálata töredéke a nálunk megszokottnál. És nem ismerik a nokedlit! Próbálkoztam, de nem igazán jön be nekik, mert  – állítólag – liszt ízű.

A tésztával nagyon trükközni nem lehet, de módjával azért lehet használni, ha más nem nokedlit szoktam szaggatni a bablevesembe, időnként a gulyást is megvadítom vele, azt opcionálisan ki lehet kerülni, vagy nekem átpasszolni. Rakott tésztákkal is próbálkoztam és volt olyan, ami viszonylag bejött, bár ezek legtöbbje mi-van-a-hűtőben című saját kompozícióként készült. Összességében, ha már nagyon tészta, akkor legyen mellé eggyel(-kettővel) több saláta is, hogy törökös egyensúlyba kerüljön az asztal kínálata.

4. Csőben sült rakottasok? Ajjajj…

papazsiroskenyer.blogspot.com
papazsiroskenyer.blogspot.com

Rakott krumpli, rakott karfiol, a már említett rakott tészta és hasonlók, az a tejfölös (joghurtos) szósz rajtuk, az nem mindig olyan jó, hús sincs benne elég, tulajdonképpen milyen kaják is ezek? Persze azért elfogynak mindig, de a normáltól fentebb nem tudtam tornászni.

Ezek édes variációi, mint kiflifelfújt, stíriai metélt vagy máglyarakás, ne adj isten – bár nem rakottas -, egy jó császármorzsa, szintén fenntartással kezelendők, szerintük ha édesebb lenne, jobb lenne. Ha elkészítjük, a világ összes kincséért se főételként, másodikként kínáljuk őket, hanem egy tartalmasabb desszertként!

5. Édes szószok, levesek

www.recept.network.hu
www.recept.network.hu

A gyümölcsleves levesként tálalva teljesen felejtős, ha meg is eszik, akkor valahogy desszert formában kell nekik szervírozni, mondjuk nyáron behűtve, a tetejét egy kis tejszínhabbal megbolondítva. Levesként nem tudnak vele mit kezdeni, mert gyümölcs és édes, náluk egyáltalán nem léteznek ilyenek, én soha nem láttam eddig.

A vadasokról az a tapasztalat, hogy szeretik, de az édes szószok mellettük megint csak értetlenséget csalnak a szemükbe, nem értik, hogy a húst hogy a bánatba lehet édessel párosítani. Egy-egy magyarországi látogatáskor Önder, de a családból is többen hasonlóan reagáltak.

6. Savanyúságok – túl édes?

Az itteni savanyúságok cukor nélkül készülnek, sokkal több sóval és némi ecettel, szörnyen intenzív az ízük. Nekünk általában ezt nehéz megszokni, én nem is vagyok velük túl nagy barátságban, nekik viszont a mi fajtánk nem mindig gyere be pont azért, mert túl “édesek”. Ebből a szempontból Önder kivétel, jobban komálja az édesebb verziót, így nagy az összhang a savanyúság terén 🙂

7. Könnyű kis sütemények

andi1976.gportal.hu
andi1976.gportal.hu

Náluk nagyon sok változata megtalálható a hagyományos cukorsziruppal készült édességeknek, nem kell külön bemutatni a baklavát például. Ha könnyedebbre vágynak, akkor kurabiyét, azaz aprósüteményeket készítenek, amelyek jó sokáig elállnak. Nagyon kedvelik a kis sós aprósüteményeket is, de itt nincsenek pogácsa félék, sós rudak, mint nálunk, más fajtákat sütnek. Viszont szinte sehol nem kínáltak még krémes sütivel, sem a mi fajta kelt tésztás süteményeinkkel. Háznál készült kuglóf féléket már láttam, vagy tiramisut, de ez utóbbi kifejezetten új hullámos édességnek számít.

Úgy tapasztaltam, hogy nagyon is kedvelik a mi sütijeinket, mind a kelt tésztásakat, mint mondjuk a lekváros bukta vagy a kakaós csiga, mind a sósakat, különösen a sajtos pogit. Bárhol készítettem, imádták a karácsonyi édességeket és a krémes sütemények is nagyon bejönnek. Általában azt szokták mondani, hogy milyen kis könnyű, finom édességek ezek. Ezen a téren tehát nem kell attól tartani, hogy nem szeretik az újdonságokat.

8. Ha ne adj Isten megrekedtünk a normál szinten…

…mert hát mindent nem lehet annyira átvariálni sem, akkor jönnek az aduászok, mert annak a kecskének jól kell laknia! Még több sali a kaja mellé, vagy pilav, mert az mindig bejön és gyakorlatilag mindenhez képesek elfogyasztani, ripsz-ropsz, máris jobb az ízek összhatása. Esetünkben – a törököm esetében – súlyos olívabogyó-függés is fennáll, mert az jó reggelire és a desszerten kívül bármilyen étel mellé, kellemesen elropogtatva. Ha tudom, hogy normál vacsorát főztem, akkor extra olívát is feldobok az asztalra vagy kis tálkába joghurtot, mert a családunkban az a másik örökzöld, ami szintén mindenhez passzol 🙂

Az ember lánya kitartóan próbálkozik, de még mindig rengeteg dolog van a tarsolyomban, amit nem húztam eddig elő. Az időzítés fontos és ha jókor dobom be, máris újabb sikerélményt könyvelhetek el, ráadásul a kis világunk észrevétlenül tovább nyílik…

Ti is szoktatok ügyeskedni, ha időtök engedi?

“Trükkök egy török gyomor magyaros meghódítására” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Hanna szerint:

    Az angol és magyar konyha között is vannak szakadékok 🙂
    a lángos az durván egészségtelen a szemükben, a leves fogyasztást sem értik, a főzelékre meg nincs is szavuk.
    Mikor kiköltöztem nem is gondoltam volna, hogy ég és föld kategóriák vannak, nem tudtam értékelni az anyu finom főztjeit annyira, ja és nem főztem, mert anyu volt a mesterszakács otthon. Manapság meg, ha magyar étel kell, akkor magam alkotok.

    1. TéDé szerint:

      Bizony, itt nincs más út, ha hazai ízek után ácsingózik az ember 🙂 Szerintem meglepően fontos, hogy boldogulj a konyhában, az szörnyű rossz, ha az ember megkíván valamilyen hazai ízt és nem tud hozzájutni. Persze mindenhez így sem lehet a más jellegű hozzávalók miatt, de ha már néhányhoz, az sokat segít a honvágy leküzdésében.

  2. izmiri szerint:

    Nekem ugye mas a helyzetem. 17 evig neveltem a török gyomrot magyar kosztra otthon. Elöször lassan ment, bar nem volt nagy gond, mert sültekkel, rizzsel minden okes volt. Raadasul akkor meg bohem fiatalok voltunk es többször ettünk gyorsetteremben, mint otthon.

    Aztan lassan megszeretett (szinte) mindent a ferjem. Fözelekek – mar amit en szeretek, mert azokat en magam sem nagyon. De pl a krumplifözelek az egyik kedvence a lanyunknak es az itt is isteni joghurttal elkeszitve, baberlevelet meg otthonrol hoztam hozza. Sütemenyek, husfelek, rakottak nalunk minden mennyisegben. Meg az edes paradicsomszoszos dolgokat is megeszi szivesen ugymint husgomboc vagy paradicsom leves (eppen tegnap föztem, salcabol finomabb is mint nalunk paradicsom leböl), pedig ezek itt szinten nagyon furik – paradicsom edesen, milyen az mar:)

    Ket tabu van ! Termeszetesen serteshusos barmi , de ez nem gond, mert en sem keszitettem soha es nem is nagyon szeretem, kiveve persze a husveti sonkat, de azt meg pulykabol kapott mindig a törökünk külön. A masik kategoria pedig az altalad is emlitett edes tesztak pl grizes. Na az nem. De a turos teszta tejföllel vagy a krumplis teszta savanyu ubival meg a török pocaknak is nagyon bejön (nalunk).

    İzmirben is inkabb magyarosan fözök. Keszitek neha törökös dolgokat, de inkabb csak a valtozatossag kedveert, hiszen azokat esszük hazon kivül barhol. Persze joghurt es oliva nalunk is mindig van az asztalon, es zöld salata is. Ezek mar beleivodtak az etel kulturankba.

    1. TéDé szerint:

      Nagyon érdekesek a tapasztalataid, pont azért, mert ti máshogy kezdtétek, Magyarországon éltetek előtte. Biztosan sokat számít ez a tényező is, hogy az adott “török” mennyire merül bele a magyar gasztronómiába. A többi már egyéni..

  3. Anna Kalfa-Torok szerint:

    Sziasztok,
    Nagyon erdekes volt az irasod! Nekem ugy tunik szerencsem van, mert az en ferjem imadja a magyar kosztot, legalabbis azt a valtozatat amit en fozok. Ez egyreszt annak is koszonheto, hogy abszolut nyitott mas orszagok konyhaira es az uj izekre, mi itthon is gyakran eszunk curry-t, vagy olasz eteleket. Persze, Serdar is egy ideig fenntartassal fogadta a gyumolcslevest, de tavaly nyaron egy igazan jol sikerult meggyleves utan minden ellenvetese elparolgott, es azota imadja. Anyosomek is nagyon szeretik ezt -bar aposom teljes lelki nyugalommal eszi hozza a savanyu uborkat/gorogdinnyet/sajtot/ami eppen van az asztalon.
    En szinte ugyanugy csinalok itt is mindent, ahogy otthon tennem, persze ertelemszeruen a tejfolt, etelkemenyitot kivaltom masokkal, es fuszereket (tarkony, azsiai citromfu) hozok otthonrol, vagy cserepben termesztek (bazsalikom, zsalya, citromfu). D0000/
    e en peldaul a baberlevelet anyosomek tengerparti nyaralojanak kertjeben az iden frissen szedtem, es szaritas utan uvegekbe zartam – igy megorzik az isteni illatukat es sokkal izesebbek maradnak.
    A tesztak kozul nem sok magyaros valtozatot keszitek, egyreszt mert a 4 eves kisfiam 2 eve nem hajlando megenni a sajtot, tejfolt, joghurtot, mi igy a pesto-ra szoktunk ra, lasagna-t keszitek,vagy sima paradocsomos alappal szolgalom fel. A turogombocot es a maglyarakast imadjuk, en a kiflit kivaltom kulonfele peksutemenyekkel, vagy szaraz kalacsmaradekkal. Porkoltek, es minden, ami rantott johet, meg a zoldsegek is sikeresek, csakugy mint a mindefele fozelek, de en mar szinte mindenbol elhagyom a rantast, a habarast meg nem is szerettem soha. Torok eteleket is fozok, de szerintem mar sokmindent a sajat szajam ize szerint atformaltam, de eddig nem volt ellenvetes a csalad reszerol.
    Hala Istennek az itteni piacon ezerfele finomsag megkaphato, igy sokszor csak az ido szab hatart az ujabb receptek kiotlesenek es kiprobalasanak. Persze sok mindent azert nem fozok, mert a gyerekek talan nem szeretik, es sokszor nincs erom/idom ezerfelet fozni…de, azert en is probalkozom, hogy minel tobbfele keruljon az asztalra.

    Udvozlettel
    Anna

    1. TéDé szerint:

      Kedves Anna! A leírtak alapján a Te párod tényleg nyitottabb az új ízekre 🙂 Ti merre laktok, mióta élsz kint?

  4. izmirli szerint:

    Nálunk az a helyzet, hogy én otthoni létem során nem tanultam meg főzni és mielőtt idejöttem annyi országban éltem, hogy rengeteg kaját szeretek és muszáj volt alkalmazkodni a különböző ízekhez, így sok mindent kipróbáltam.
    Itt tanultam csak meg “muszájból” főzni így leginkább török kajákat főzök. Főzeléket soha nem csináltam, nem is tervezem. Nekem nem hiányzik. Disznóhús alapból kizárva a férjem miatt. Néhány magyar étel néha becsúszik, de nem ez a jellemző (csirkepörkölt, néhány leves, inkább a könnyű fajtából). A császármorzsa és palacsinta viszont abszolút kedvenc házi baracklekvárral, mert nálunk az se édes inkább fanyar.
    Nekem tetszik az itteni könnyű konyha olívaolajjal és sok salival, zöldséggel. A törököm is inkább a klasszikus itteni ízeket szereti (Európában is török éttermet kell keresni, ha enni akarunk, kivéve Olaszországban). Nálunk a különlegesség a kínai és indiai konyha egy-egy fogása, ezt érdeklődve eszi és ízlik neki. Szerencsére van itt is hozzá minden (kivéve egy jó wok, de azt otthon beszereztem). Olasz fogások mindig jöhetnek, azokat nagyon szeretjük, de az is mediterrán, úgyhogy nagy különbség nincs.
    Én imádom a török konyhát, úgyhogy megvan a közös nevező 🙂

  5. Pataki Boglárka szerint:

    Nem értek egyet, én 2x is vittem a török cserediákoknak csirkepaprikást nokedlivel, imádták, de az abszolút favorit az a hosszú pesti túra után otthon a még nem teljesen lehűlt, ezért gyorsan dobjunk még bele jégkockát gyümölcsleves volt (sztem csak apum ilyen elvetemült, h jégkockát tegyen a levesbe, de nagyon ízlett nekik.) 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük