Aktuális

Magyar Kávézóba lépve az Isztambuli Könyvvásáron…

… A magyar standhoz érve még nem sokan lézengtek ott, de a levegő már izzott a várakozástól. Az emberek akkor kezdtek szépen lassan szállingózni, azok, akik tudták, hogy hamarosan kezdetét veszi a 33. Isztambuli Nemzetközi Könyvvásár magyar standjának megnyitója.

IMG_0642

IMG_0643

Korán érkeztem, így bőven állt rendelkezésemre idő, hogy kényelmesen körülnézzek, és megpróbáljam beszívni azt, amit a díszlet megálmodói elém tártak. Egy művész kávézóba léptem be, ahol a falakról olyan híres emberek néztek le rám, mint Evliya Çelebi, a török világutazó, II. Rákóczi Ferenc, Molnár Ferenc vagy Ibrahim Müteferrika, az első török nyomda magyar származású megalapítója. A falra rajzolt képek elvezettek a Pál utcába, fel a Budai Várba, majd le a Boszporuszhoz. A figurák közül egy pincér éppen nekem kínálta az italt a tálcájáról, míg a stand közepén igazi asztalkák mellé ülhettem volna, ha éppen ahhoz szottyan kedvem. Éreztem a késztetést, hogy azonnal a kezembe kapjam a mellettük elhelyezett újságolvasó keret egyikét és olvasni kezdjek.

Kényelmes babzsákok hevertek a stand egyik sarkában, stílusosan piros-fehér-zöld színekben, velük szemben egy nagy képernyő, ami a kicsiket hívogatta azokkal a mesékkel, amelyeken sokan felnőttünk odahaza. A babzsákok mellé egy kis bunkert építettek, pici ajtaja vastag függönnyel eltakarva. Kíváncsian kukucskáltam be és máris láttam magam előtt, amint elnyújtóznak a kis lurkók a félhomályban elrendezett párnákon és pörögnek a mesék a filmvásznon. Igazi gyereksarok, a bunker külső oldalát borító polcok dugig mesekönyvekkel, magyarul és törökül. Örömmel vettem a kezembe a hetekben megjelent, törökre lefordított Vukot, vagy azt a magyar népmese gyűjteményt, amelyből az eredeti rajzok köszöntek vissza rám. A Vukon annak idején én még pityeregtem is, vajon a török gyerekek hogyan éreznek majd?

IMG_0758

Tovább ballagva könyvekkel megrakott polcok, a polcok felirata a kultúránk egy-egy szeletét mutatja be. Az egyiken például a Törökországban legnagyobb népszerűségnek örvendő ifjúsági regényről,  A Pál utcai fiúkról olvashattak az érdeklődők, a másikon pedig a dobostorta receptjéről. Hirtelen megelevenedett a grund, a Pál utcaiak ott álltak előttem, az üveggolyók pedig valóban gurulni látszottak előttük…

IMG_0691

A stand másik végében, az asztalok mellett állt az apró színpad, amelyen a Cimbaliband együttes muzsikáját hallhattuk az első napon; ők képviselték hazánk zenéjét az ünnepélyes megnyitót követő műsorszámukkal. A megnyitó alatt egyre többen lettünk, bort kóstoltunk, zenét hallgattunk, régi-új ismerősökkel futottunk össze, a taktusokat túlharsogva próbáltunk beszámolni egymásnak életünk legfrissebb történéseiről.

A dallamok egy idő után elhalkultak, de a stand még mindig zsongott a beszélgetéstől, a gyereksarkot benépesítette az ifjúság, a babzsákokon fáradt kölykök figyelték kigúvadt szemekkel a Kockás fülű nyúl kalandjait. Óvatosan kukucskáltam be a kis bunkerbe, ahogy sejtettem, az apróságok ott kuporogtak a párnákon és ők is rajzfilmet néztek, méltatlankodva pillantottak rám, hogy a függöny elhúzásával megtörtem a mese varázslatos hangulatát.

IMG_0683

IMG_0728

A programok egymást érték a színpadon a nap folyamán. Tartalmas beszélgetés hangzott el például Eszterházy Péter íróval, szinkrontolmács közreműködésével senkinek nem okozott gondot, hogy követni tudja a társalgást. Délután Mautner Zsófiával, a sokak által ismert Chili & Vanilia című blog szerzőjével találkozhattak a rajongói, nem csak török látogatók, de az itt élő magyarok is szép számban részt vettek a főzőműsorán.

A következő napon, napokon folytatódtak a szervezett beszélgetések, Pál utcai fiúk, Vuk, Tóth Krisztina, szemelvények a modern magyar költészetből, miközben nyakig festékes gyerekek virgonckodtak a gyereksarokban a gyermekprogramok keretében. Zsongott a kávéházunk, éppen úgy, ahogy egy igazi kávézóban tapasztalja az ember. A szervezők kedvesen válaszoltak a látogatói kérdésekre, sürögtek-forogtak, hogy minden könyv úgy álljon, ahogy kell, és mindenki megtalálja a számára érdekes programot.

IMG_0794

IMG_0756

A díszlet, a színek, a hangulat, a mini rendezvények mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a török látogatók megismerjék egy kis szeletét a kultúránknak, “mi” pedig örömmel tértünk vissza újra és újra, hogy a többi kiállítóterem forgataga után megpihenjünk, egy kicsit otthon érezve magunkat, várva, hogy talán még egy ismerősbe sikerül belefutni. Éppen úgy, mintha odahaza ücsörögnénk a kedvenc kávézónkban…

“Magyar Kávézóba lépve az Isztambuli Könyvvásáron…” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. izmiri szerint:

    Na most irigyellek Isztambulért 🙂 Egyébként nem vágyom ott élni, de az ilyen programokért igen. Köszönjük a beszámolót !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük