Keletről nyugatra

A múlt hétvégét kicsit meghosszabbítottuk és Ankarában csavarogtunk. 1,5 hónapja vagyunk Diyarbakirben, amit mondhatok, hogy így vagy úgy, de megszoktunk. Most éreztem igazán a különbséget a keleti és a nyugati országrész között, pedig Ankara nem kifejezetten nyugaton van. Meglepődtem a városi cirkálás közben, hogy nem dudáltak folyamatosan, nem rohangáltak emberek a kocsik között mindenhol és a kiskölykök nem akartak mindenáron ablakot mosni a piros lámpánál. A város sokkal tisztább, rendezettebb és ez igaz a lakosokra is.

Emlékszem az első törökországi látogatásom élményeire Isztambulban és Ankarában, úgy éreztem, ez maga a káosz és a törökök őrültek :))) Azóta persze a fenti megállapításom egy széles skálán foglal helyet, persze vannak őrültek is, de azért nem szabad általánosítani, hisz mellettük megtalálhatók a szelíd őrültek, a kevésbé őrültek, és így tovább…

Na de vissza Ankarába. Szóval a közlekedési morál más, mint amit megszokhattunk Diyarbakirben. Az egyik barátom mutatta az alábbi videót, ami Indiában készült egy útkereszteződésnél, lehet, hogy már Ti is láttátok. Azt mondják azok, akik Törökországtól keletebbre is jártak, hogy kelet felé haladva egyre inkább a videóhoz hasonlóvá válik a közlekedés 😀

http://www.dailymotion.com/video/xfkmnh_traffico-pazzo-in-india_auto

Persze azért itt nem ilyen, csak viszonyításképpen mutattam a felvételt. Hiszen minden viszonyítás kérdése, nem igaz? Nyugatról keletre, vagy keletről nyugatra – nem mindegy.

A városban mindenfelé karácsonyi világítás díszítette a közösségi helyeket, bevásárlókat, parkokat, az égősor inkább szól az új évnek, mint a karácsonynak, hiszen náluk nincs hivatalos karácsony. Hogy mikor szerelik le őket? Háát, biztos van olyan, amit sosem, mert szépen világít és hangulatos 🙂

Mindenesetre érdekes élmény volt látni azt, hogy országon belül mekkora különbségek vannak…