Társadalom - Történelem

Az oszmán diplomata és „A világ eredete”

courbet-a-vilag-eredete
A világ eredete

Gustave Courbet elhíresült festménye, amely realisztikusan ábrázol egy mezítelen női szeméremtestet, és amely egy ideig Hatvany Ferenc báró tulajdonában is volt, egy török diplomata megrendelésére készült.

A kalandos utat bejárt festményt a modern realista festészet megteremtője, Gustave Courbet francia festőművész készítette 1866-ban, Párizsban. Nem ez volt az első alkalom, hogy Courbet valamelyik képével a kritika támadásainak célpontja lett, szókimondó és a tabukat feszegető stílusa miatt munkásságát sokszor övezte botrány.

A világ eredete még ma is megosztó mű. Elég csak arra gondolni, hogy 2013-ban a Facebook pornográfiára hivatkozva törölte a képet, amikor egy francia tanár a saját profilképeként állította be. Az ügy a bíróság elé került, a tanár beperelte a Facebookot a szólásszabadság korlátozásáért. 2014-ben pedig egy luxemburgi művész, Deborah de Robertis performansza lett forró téma, ugyanis a hölgy leült a kiállított festmény elé a Musée d’Orsay-ban, és a szoknyáját felhajtva ugyanazt mutatta, ami a festményen is látható. A teremőrök azonnal kiterelték a múzeumban tartózkodó, egyébként ujjongó látogatókat, a művészt pedig a rendőrséggel vitették el.

halil-serif-bey
Halil Şerif Bey

A világ eredeté-t megrendelő oszmán férfi, Halil Şerif Bey akkoriban Párizsban szolgált, mint a Porta diplomatája. A Kairóban született, de Párizsban iskolázott fiatalember a párizsi diákévei alatt lett igazi művészbarát, egész életében odavágyott, és minden eszközt megragadott, hogy később visszatérhessen szeretett városába.

Diplomataként lehetősége volt hosszabb-rövidebb ideig a városban tartózkodni, és a festőművészet iránti rajongásának köszönhetően képeket kezdett vásárolni a kor neves festőművészeitől.

Magánygyűjteményében ott lógtak a falon Backhuizen, Boucher, Huysum, Watteau, Corot, Courbet, Decamps, Delacroix, Diaz, Ingres, Isabey, Rousseau vagy Troyon képei, hamarosan „az oszmán dandy”-ként, kezdték emlegetni. Kortársai szerint soha előtte egyetlen muszlim sem áldozott ennyit festményekre, Párizs egyik legbefolyásosabb műgyűjtőjévé vált. Halil Şerif Bey aktív társadalmi életet élt, nemcsak a festőkkel ápolt szoros kapcsolatot, de írók, költők és újságírók is gyakorta megfordultak otthonában, hogy az elköltött vacsora után megnézhessék a gyűjteményét.

courbet
Gustave Courbet

Courbet-tól mintegy féltucatnyi művet vásárolt meg, ezek közül az egyik leghíresebb A világ eredete, de az ő tulajdonába került az akkoriban szintén nagy botrányt kavaró Álom című alkotás is, amelyen két álomba merült mezítelen hölgy végtagjai fonódnak egymásba.

Halil Bey nagyvilági életmódja, a tekintélyes gyűjtemény felhalmozása és nem titkolt játékszenvedélye egyenként hozzájárult ahhoz, hogy 1868-ra súlyosan eladósodjon. Helyzetén az sem segített, hogy a legtöbb képét eladta és pénzzé tette kairói és isztambuli ingóságait is. Az anyagi csőd után visszatért Isztambulba, majd a Porta bécsi nagykövete lett.

Bár folyamatosan azon munkálkodott, hogy mielőbb visszajuthasson Párizsba, ez legközelebb csak 1877-ben sikerült, ezúttal párizsi nagykövetként. A szeretett városának atmoszférája azonban megváltozott, és ő sem volt már az az aranyifjú, akire 10 évvel korábban a társadalmi élet egyik meghatározó figurájaként tekintettek. Megbetegedett, és fél év elteltével elhagyta a várost. 1879-ben, 48 éves korában hunyt el Isztambulban.

A török diplomatára nemcsak festményei miatt emlékeznek több mint egy évszázaddal a halála után is. Kivételes diplomáciai érzéke és nyugatias gondolkodása hozzájárult ahhoz, hogy az Oszmán Birodalom akkor már gyengülő rendszere új alapokra helyezze alkotmányát. Bár sokan bírálták a Nyugatról hozott viselkedésmintákért, de elismerték a szakmai tudását és azt, hogy nagyon jól ismerte Európát. Így tölthette be rövid ideig a birodalom külügyminiszteri, majd igazságügyi miniszteri pozícióját is.

A világ eredete számos tulajdonos után 1910-ben Hatvany Ferenc báró birtokába került, aki a művet Budapestre szállíttatta. A kép becsességét jól mutatja, hogy a II. világháború után, a báró külföldi emigrálásakor csak egyetlen festményt vihetett magával, ez pedig A világ eredete volt.

Türkinfo – 2016. április 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük