A keleti országrész felfedezését Sarıkamışban folytattuk, a város híres a síközpontjáról és az ott található különleges minőségű kristályhóról. Elmondásuk szerint ez egyedülálló az országban és Európában is csupán az Alpokban lelhető fel.
Mi is hódoltunk a síszenvedélyünknek, ami nekem egészen újonnan alakult ki 🙂 Gyönyörű vidék, lélegzetelállító tájak, a levegőt harapni lehetett. Nem voltam még másik síközpontban, de Sarıkamış teljes mértékben lenyűgözött.
A város azonban nem csak a síelés terén nyújtott lehetőségeiről híres, a törökök fájó szívvel gondolnak a sarıkamışi csatára, mely az I. világháború Sarıkamış Faciası – sarıkamışi tragédiája. A csata során az Orosz Birodalom döntő győzelmet aratott az Oszmán Birodalom hadserege fölött a Kaukázusban, 1914 decemberében. A török veszteségek ismeretlenek, a hivatalos török források szerint 60 000 ember halt meg, de ez valószínűleg túl alacsony szám, egyes vélemények szerint akár 175 000 ember is meghalhatott. A veszteség elsősorban az utánpótlási nehézségek, a téli időjárás, és a rossz ruházat miatt következett be (Wikipédia).
Városszerte szobrok, festmények állítanak emléket az elesett katonáknak, akárhová mentünk – szálló, kávézó -, valamilyen módon megemlékeztek a csatáról.
Török mércével maga a város kicsinek számít, a fenti képen a városközpontot igyekeztem megörökíteni. Ugyanakkor téli időszakban pezsgő élet folyik itt, elsősorban a síközpont környékén. Megdöbbentem, hogy mennyi orosz turistát vonz a téli sportok eme helyszíne, a szállásadók és szolgáltatást nyújtók egyértelműen erre építenek. Orosz feliratok, oroszul pöntyögő alkalmazottak, orosz ételek. Az ország ezen része a 19.-20. szd. során többször is állt orosz fennhatóság alatt, ez idő alatt (főleg a 19. szd. végén) számos jellegzetes stílusú orosz laktanya és vadászlak épült, amelyek mindegyike a mai napig használatban van.
