Ezen a hétvégén egy kis zöldre vágytunk, csöndre és nyugalomra. Nem mellesleg a zöldet már nem sokáig lehet élvezni, mert bizony a nyár megérkezett, hamarosan minden kiég. Június eleje van, de a hőmérő higanyszála 35 fokig is felkúszik, elképzelni nem tudom az igazi nyarat:)
Diyarbakırtől mintegy 50 km-re, a Tigris-folyó partján fekszik az Eğil nevezetű falucska. A Tigris-folyón számtalan duzzasztógát található, ezek közül az egyik éppen a falu közelében, ami jelentősen megnöveli a vízfelületet. A folyóparthoz közeledve, a sziklákon leereszkedve csodaszép panoráma tárul elénk… A hely nevezetes a sziklaormon található asszír-kori várromról, a sziklába vájt barlangjairól, valamint számos próféta síremlékéről – Eğilt a próféták városának is nevezik.
A folyóparton a turizmus most kezd éledezni, nagyobb motorcsónakokkal viszik 10-15 perces körútra a turistákat (99,99%-ban helyiekről, környékbeliekről van szó), aminek célja a síremlékek közelebbről történő megtekintése. Másodsorban. Elsősorban azonban a családok 10-15-en felpakolnak minden földi jóval, ami a grillezéshez kell és a csónakokkal elvitetik magukat egy jó kis helyre, ahol aztán letelepednek és kezdődhet a sütögetés, fürdés, lazítás. Szinte hihetetlen, de amerre elnéztünk, mindenfelé füstölgő grillezőket láttunk, isteni sült illat terjengett a levegőben. Még a várromnál is, ahol egy kis árnyat adó kiszögellést találtak, előkapták a pácolt húst és sütötték. Mindenhol, a leglehetetlenebb helyeken sercegett a hús:). Ilyenformán biztos vagyok benne, hogy a helyi turizmus nem mostanában kezdett itt kibontakozni, ezek az emberek már régóta élvezik a természet nyújtotta lehetőségeket. Ugyanakkor a part mentén aktív építkezés folyik és további piknikezési és parkolási területet létesítenek. Egyelőre minden olyan kezdetleges, két egyszerű kávézó, az egyikben enni is lehet, de nincs szükség többre. Az emberek nem azért jönnek ide, hogy ott egyenek, hanem azért, hogy kiszabaduljanak a nagyvárosból és hódoljanak a grillezési szenvedélyüknek, fürödjenek egyet a tiszta kékeszöld vízben. Minden olyan romlatlan és természetes. A “hajóskapitányunk” elmondása szerint a folyó duzzasztása előtt gyönyörű vízesések tarkították a folyó vonalát, festői lehetett két oldalt a kanyonnal. Azonban Diyarbakır növekedésével szükség volt új ivóvízkészlet kialakítására, ezt szolgálja most a gát.
A terület további érdekessége, hogy a zaza nevezetű népcsoport lakja, előfordulásuk főleg az ország keleti részén jellemző. Egyesek szerint a zazák a kurd népcsoport részei, mások szerint attól teljesen függetlenek, ami biztos az az, hogy saját nyelvvel, hagyományokkal és kultúrával rendelkeznek.
A Tigris-folyó valóban felüdülést hoz a helyiek életébe, számunkra pedig új és új meglepetésekkel szolgál. Elindulásunkkor nem számítottunk ilyen látványosságra és mindez elérhető közelségben. Biztos, hogy vissza fogunk még menni:)
Márta szerint:
Érdekeset találtam:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:lhLxbhgV2KsJ:www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php%3Freftrans%3D1%26abbook%3D1Kr%25F3n%26numch%3D2+zaza+n%C3%A9pcsoport&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a&source=www.google.hu
TéDé szerint:
Azt olvastam, hogy iráni eredetűek, pontosabban a Kaszpi-tenger déli vidékéről vándoroltak a mai helyükre.
Feyyaz szerint:
Addig a jó nekem,míg TéDé-ék kirándulnak a férjével,és lesznek ilyen szép beszámolók! 🙂
A kedvencem a panorámakép a Tigrisről (természetesen)!:)