Személyes

Behavazva Isztambulban

Kép forrása: Sözcü

Isztambulban azért nem olyan gyakori a hó, nem jellemző, hogy egész télen hóhelyzet nehezíti a lakosok életét. Időnként esik, bár az elmúlt három évben ez olyan jól sikerült, hogy egy-egy alkalommal 50-100 cm is lehullt, az aprónép örült, a szülők már nem annyira.

Az idei legutolsó havazás még éppen csak elkezdődött havas eső formájában, de a város kiemelkedő csomópontjain, jól észrevehető helyeken már ott várakoztak a hókotrók. Ők tudtak valamit, amit a lakosok is tudtak, de a bekövetkeztéig nem foglalkoztak vele: durva havazás várható. A jóslat beteljesedett, a havas eső délután 4 óra magasságában hóba fordult, a hókotrók látványosan megindultak, az ideges autósok pedig alig tudtak hazaevickélni az iskolát aznapra letudó csemetéikkel. A havazás közel 3 napig nem lankadt, még jó, hogy hétvége előtt állt a város.

Az autósok egy része gyorsan elvérzett a lankás vidéken, mert bár a közelmúltban kötelezővé tették a téligumi használatát a téli hónapokban, a szabályok nyilvánvalóan azért vannak, hogy ne tartsák be őket. Sokak nem váltanak téligumira „csak azért az egy havazásért egy évben”, és téli vezetési rutinjuk sincs. Mert hát „évente csak egyszer havazik”. A parkoló autók miatt egyébként is egysávosra szűkült utcácskák járhatatlanná váltak, mert egy-egy bátor delikvens megrekedt a kocsijával, és nem volt tovább. A város bedugult, leállt, kihalt; előkerültek a síruhák, síbakancsok, sílécek, hótaposók, és az apukák lettek leküldve a sarki büfébe, hogy ássanak utat maguknak és hozzanak – ha kell, vadásszanak – némi élelmet a családnak.

A centiméterek gyarapodásával és a hétvége előrehaladtával a szülők kezdhették rágni a körmeiket: Hogy megyek hétfőn dolgozni? Hogy viszem el a gyerekeket iskolába? Lesz-e holnap iskola, vagy hószünetet rendelnek el? Ha én elmegyek dolgozni, mi lesz a gyerekekkel? Ki megy, ki marad? Na jó, ez túlzás, hisz ismerjük már szeretett törökjeinket, senki nem rágta a körmét előre, mert ilyenkor a majd-lesz-valahogy elve érvényesül, de szigorúan csak akkor, ha eljön az ideje.

A döntést odafent sem idegeskedték el, vasárnap este 6 óra körül érkezett a hír: Isztambul Főkormányzósága hószünetet rendelt el hétfőre. Juhúú, örültek a gyerekek, még egy nap a hóban. A majd-lesz-valahogy pillanata valóságos lett a szülőknek, szervezkedés, megoldások keresése, munkába való bejutás, nem jutás, a gyerekre felvigyázat.

Eltelt a nap, majd mit ad Isten, a késő délutáni órákban újabb tanítási szünetet rendeltek el a következő napra. Nos, a helyzet sokat javult a hótolók munkájának köszönhetően, de biztos, ami biztos, jobbnak látták, ha a sok rutintalan, téligumitlan isztambuli otthon tölt még egy napot.

Eltelt a második nap, és délután ismét örömtánc járásába kezdhettek a nebulók, mert újabb szabadnap várt rájuk! A főutak teljesen járhatóak voltak, már a mellékutak is; a járdák hómentesítésén dolgoztak az önkormányzat emberei. Majd-lesz-valahogy, telefonok, újabb szervezés, hova tegyük, kinél legyen, szabadság.

A negyedik napra, csütörtökre, nem volt tovább mentség, valahogy lett, valami lett, iskola lett, munka lett, és az élet gyorsan felpörgött – amúgy törökösen.

Megjelent: Türkinfo – 2017. január 25.

“Behavazva Isztambulban” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Csamári Móni szerint:

    Szia!
    Imádom ezt az írást! Nagyon szép lehetett ez a rengeteg hó, igazi téli hangulat lehetett a lakásból nézve:) oh sok hó! Azért azokat nem irigylem akik a havat lapátolták a házuk előtt. Ilyenkor esetleg szombati napokon kell majd iskolába menniük a gyerekeknek, hogy bepótolják az elmaradt anyagokat vagy ott másképpen oldják meg? Remélem idén mi is kapunk legalább 25 cm havat, hogy igazán tudjuk élvezni gyerekekkel együtt a telet! Az is igaz, hogy ilyen gyorsan azért nem takarítanák el a havat az utakról, pláne a járdákról!!! Engem nagyon érdekel az ottani oktatás is, esetleg az oktatásról is írnál? Köszi
    Móni

    1. TéDé szerint:

      Kedves Móni! Köszönöm, örülök, hogy tetszett 🙂
      Tervezek írni arról is, a saját tapasztalatainkon keresztül.
      Üdv: Dalma

  2. Mezei Ágnes szerint:

    nagyon szeretem az irásaidat, a témájukat, a stilusodat! Köszönöm Mezei Ági

    1. TéDé szerint:

      Kedves Ági! Köszönöm a visszajelzésed, és azt is, hogy velem tartasz! Dalma

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük